Németország

(Német birodalom, l. a mellékelt térképet), Közép-Európa legnépesebb országa, 1871 óta szövetséges állam a Keleti-tenger, Dánia, Északi-tenger, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Franciaország, Svájc, Vorarlberg, Tirol, Salzburg, Felső-Ausztria, Csehország, Szilézia, Galicia és Oroszország közt, legkészakibb pontja Nimmersatt falunál 55° 54", legnyugatibb Isenbruchnál 5° 52", legdélibb a Stillach forrásnál 47° 16" és a legkeletibb Schilleningkennél 22° 53". Területe 540,504 km².

[ÁBRA] Német birodalom

Partjai és felülete.

A Keleti-tenger partjainak hossza 1363 km., az Északi-tengeré csak 300. Az előbbieket a haffok (Kurisches, Frisches és Kleines és Grosses Stettiner Haff) jellemzik; előttük fekszik Rügen, N. legnagyobb, továbbá Zingst, Fehrmarn és Alsen szigete, a haffokon kivül nagyobb bemélyedések: a lapos Warnemündei-öböl, a wismari, lübecki és kieli kikötők. Sclileswig K-i partjai magasak, kevés fjorszerü mélyedés (Föhrden) szakítja meg. Az Északi-tenger partjain az öblök mélyebben nyulnak be, minők az Elbe- és Weser-torkolaton kivül a Jade-öböl és a Dollart. A partok előtt 8-16 km. szélességben homokzátonyok (Watten) vannak; ezekből emelkednek ki a friz szigetek: Röm, Sylt, Föhr, Amrum, Pellworn, Nordstrand, Neuwerk, Wangeroog és Norderney, mig az Elbe-torkolat előtt a sziklás Helgoland tőlük egészen elüt. Az Északi-tenger partjai voltak szinhelyei gyakran a legnagyobb tengeri katasztrófáknak. N. D-i része magas, az Alpok előhegyi takarják, középső részeiben a német középhegység és É-on a germán síkság terül el. A rajna és a Salzach közt vannak a német Mészkő-Alpok, amelyeken N. legmagasabb hegycsúcsa a Zugspitze (2968 m.) ül. Részben ezekre, részben a svájci fensíkra támaszokodik a Boden-tó és Duna közt elterülő sváb-bajor fensík mintegy 26,000 km² területtel, 530 m. közepes magassággal; fő lejtője K-felé van; felületéből számos hegycsúcs emelkedik ki. A sváb-bajor fensíktól a Jura választja el a német DNy-i medencét, amelyhez sorolják a közép-rajnai síkságot és szegélyhegységeit (Fekete- és Oden-erdőt, Vogézeket és a Hardtot), továbbá a sváb-frank meg a lotaringiai lépcsőzetes földet. a közép-rajnai síkság 300 km. hosszu és 32 km. széles; belőle emelkedik ki az 557 m. magas vulkáni Kaisersthul; D-en kivezet belőle Ny-fedlé a Belforti-kapu és K-felé a Rajna-völgy, középen azon mélyedések, amelyek a Fekete-erdőt az Oden-erdőtől, illetőleg a Vogézeket a Hardttól választják el. A Fekete-erdő D-i végétől ÉK-felé húzódik egészen a Majnáig és Naheig a sváb és a Vörnitzen tul a frank Jura. Ez utóbbi és a Cseherdő közt van a felső-pfalzi fensík. Az Ode-erdőhöz és Hardthoz csatlakozik a Rajna mindkét partján 150 km. szélességben elhúzódó, 500 m. közepes magasságu Rajnai-palahegység, amelyet a Rajna, Mosel és Lahn 4 külön csoportra osztanak. A két D-i rész, a Taunus és Hunsrück, magasabbak, mint az É-i részek, de kevésbbé terjedelmesek. A Mosel balpartja és az Ourthe völgye közt van az 5-600 m. magas Eifel, amelyen vulkáni csúcsok ülnek, köztük a Hohe Acht 760 méter magas. A Rajna jobb partján a Sieg és Lahn közt terül el a Westerwald és Siebengebirge festői csúcsaival a Rajnát szegélyezvén, és a Lahnon tul a Sauerland, amely az Astenbergben 830 m.-nyi magasságot ér el. A Rajnai-palahegység és Türingia közt emelkedik mintegy 100 km.-nyi szélességben a hesseni hegyes vidék, amelyet a Werra, Franksaale, Majna, Nidda, Wetter, Lahn, Diemel és Weser szegélyeznek. D-en megkülönböztetik benne a 660 m. magas Hohe Rhönt a Wasserkuppével és a Vogelsberg nevü bazalt hegycsoportot; ezektől É-ra a Knüll-fensíkot (Knüllköpfchen, 636 m.), tovább É-ra Mündennél a Kaufungerwaldot, a Fuldától Ny-ra a habichtswaldot és legtovább É-ra a Sollingot. A türingiai hegyes vidékhez számítják a D-i szegélyét alkotó 5-600 méter magas alapon nyugvó Fichtel-hegységet, ennek ÉNy-i folytatását a Frank- és Türingiai-erdőt (Beerberg 984 m.) és a szász Vogtlandot. Legkészekibb része a türingiai hegyes vidéknak a 100 km. hosszu és 30-38 km. széles Harz. A Türingiai-erdőnek ÉNy-felé a Weserig folytatása a Weser-hegység, amelynek ÉNy-i vége a Teutoburgi-erdő. DDK-en Cseh- és Morvaországtól N.-ot szintén hegyek választják el. A Fichtel-hegységtól DK-nek húzódik a Cseh-erdő és ezzel egyközüen a Bajor-erdő, ÉK-nek pedig a cseh-szász Érchegység, amely a szász hegyes vidékben lassan leereszkedik a germán síkságra s amelynek K-i folytatásai az Elbei-homokkőhegység és DK-felé a Szudeták (l. o.). A germán síkság egyhanguságát két földhát zavarja meg; az egyik a Keleti-tenger partja közelében húzódik el; Ny-i Poroszországban a Visztula partjánál kezdődik, folytatása a Seesker Berge (309 m.), a Danzigi Turmberg (331 m.) és a hátsó-pomerániai földhát (255-293 m.); az Oderánál azután elenyészik, de tőle Ny-ra ismét észrevehető; e részében Mecklenburgban a Helpterberg (179 m.) a legmagasabb pontja. A másik, gyakrabban megszakított földhát Felső-Sziléziában a Tarnowitzi-fensíkkal (St. Annaberg 430 m.) kezdődik, folytatásai a Katzengebirge (310 m.) Boroszlótól É-ra, a Grünbergi-, Soraui-, Muskai-dombok, a Fläming, az Elbétől Ny-ra a Neuhaldenslebenerberge, a Hallberge (160 m.) és a Lüneburgi puszta dolbjai. A két földhát közt, valamint a Weser és Ems között van a legegyhangubb sikság.

Jellemzők még a germán alföldre nézve a vándorkövek, amelyeknek hazája kétségkivül Skandinávia, Finnország, az Onega-tó vagy Ingermannland. (V. ö. Wahnschaffe, Die Ursachen d. Oberflächengestaltung d. norddeutschen Flachlandes, 1891.) A változatos felülethez mérten a hegységeket alkotó kőzetek is nagyon különbözők; az archaikus palák (gnájsz, csillámpala stb.) a Vogézekben, Fekete-erdőben, Spessartban, Fichtel-hegységben stb., a szilur Türingiában, a devon a Fichtel-, a Rajnai-palahegységben, Szudetákban és Vogézekben, a produktiv kőszénképződmények a Saar és Ruhr környékén, Szászországban és Sziléziában, a diasz-formáció a Vogézekben, Fekete-, Oden-erdőben, a harzban, a triasz a sváb Jurában; a Teutoburgi-erdőben, a Mészkő-Alpokban, a jura-képződmény a sváb és frank Jurában, a kréta az Elbei-homokkőhegységben, a tercier (oligocén, barnaszén) egész É-i N.-ban és az alsó Rajnánál, a quarter (diluvium és alluvium) egész É-i N.-ban található. A vulkáni képződmények a középhegységben mindenfelé fordulnak elő.

Vizei. N. 150 folyója az Északi-, Keleti- és Fekete-tenger vizkörnyékéhez tartozik. A nagyobb folyók közül egyedül a Weser tiszta német folyó, ellenben a Memel, Visztula, Odera és Elbe másutt erednek; a Duna másutt torkollik, végül a Rajna másutt ered és torkollik is. A jelentékenyebb parti folyók, melyek a keleti-tengerbe ömlenek és pedig a Kurisches Haffba a Minge és Dange, a nyilt tengerbe a Pregel, a Persante, Rega, a Warnow és Trave; az Északi-tengerbe az Eider, az Ems (a Dollartba) és a Vechte (a Zuider-tóba). A csatornák közül a jelentékenyebbek a Memelt és Pregelt összekötő csatornák; a Brombergi-csatorna, amely a Visztula vidékét az Oderával köti össze; a Frigyes-Vilmos-csatorna az Odera és Spree közt; a Finow-csatorna az Odera és Havel közt; az Eider-csatorna, amely az Északi- és Keleti-tengert az Eider által köti össze; a Lajos-csatorna a Duna és Majna közt; a Kelet-Északi-tengeri-csatorna; a Rajna- Rhône-csatorna, amelyből 134, a Rajna-Majna-csatorna, amelyből 107 km. esik N.-ra. A tavak száma igen jelentékeny; É-i és D-i fő csoportra oszthatók. A D-i fő csoport az Alpokban és a sváb-bajor fensíkon van; a Boden-tón kivül ebbe tartoznak a Walchen-, Kochel-, Ammer-, Staffel-, Würm-, Starnbergi-, Tegern-, Schier-, Chiem- és Königsee: közülök a Chiem (85 km²) a legnagyobb és a Königsee a legszebb bajor tó. Az É-i fő csoport a Keleti-tenger partjaitól D-re terül el és 3 alcsoportra oszlik; a jelentékenyebbek K-ről Ny-felé: a Spirding-, Geserich-, Drazig-, Schwedini-, Müritz- és Ploeni-tó. Ezektől távolabb esők az Arendsee Altmarkban, a Dümmersee Hahhoverben és a Laachi-tó az Eifelben.

Éghajlat, mezőgazdaság és bányászat.

A mérsékelt égöv alá eső N. klimája meglehetősen egyenletes. Leghidegebb az Alpok vidéke, legmelegebb a közép-rajnai síkság, a Taunus D-i lejtője és Türingia néhány mélyebb völgye. A hőmérsékleti szélsőségek nagyobbak K-en mint Ny-on és különösen a tengerektől távol eső vidékeken; éppen igy az esőmennyiség is nagyobb Ny-on mint K-en A hőmérsékleti szélsőségek növekedését mutatja a következő kis tábla:

Klimatikus tekintetben legkedvezőbb fekvéső vidékek: a Rajna, a Mosel, Majna és Neckar völgye. Még a XIX. század közepén is N. tulnyomóan agrikultur-állam volt, mig most is iparos foglalkozás kezd tulnyomó lenni. A földnek 94 %-a termékeny, és csak 6 %-a terméketlen. A termőföldből 26.311,968 ha. szántó, szőllő vagy kert, 10.944,570 rét és legelő, 13.908,398 erdő, 2.860,149 hektár egyéb. Ugyanekkor összesen 5.276.344 önálló gazdaságot számítottak össze, amelyek 31.868,872 ha.-nyi területet foglaltak el. Az egyes gazdaságok nagyság szerint a következőképen oszlottak meg:

[ÁBRA]

A főbb mezőgazdasági termékeket termesztették ha.-okon:

[ÁBRA]

A termés volt tonnákban összesen és átlag ha.-onként:

[ÁBRA]

A mezőgazdasági termékek azonban a fogyasztás szükségletét nem elégítik ki; Orosz-, Magyarország, Románia és É.-Amerika fedezik a hiányt. A gabonatermelő vidékek főképen a D-i részen vannak; borgonyát mindenütt termesztenek, de főképen a germán síkságon, ugyanitt hüvelyeseket is. Az olajos növényekre gondot leginkább a középső és ÉNy-i vidékeken, kenderre és lenre a középhegységben, komlóta Bajorországban, Württembergben, Badenben és Posen tartományban, cukorrépára a szász, sziléziai és hannoveri tartományban, továbbá Braunschweigben és Anhaltban, gyümölcstermesztésre Szászországban és a középrajnai síkon fordítanak. (A bortermelést l. Németország borászata.) Dohányt a közép-rajnai síkságon Pfalzban és Brandenburgban termesztenek. Az állattenyésztés legjelentékenyebb az alpi vidékeken és a friz partokon, lovakat K-i és Ny-i Poroszországban, Mecklenburgban, Holsteinban és Hannoverben, juhokat pedig Szászországban, Sziléziában és Brandenburgban tenyésztenek. Az állatállomány 1892 dec. 1-én a következő volt:

[ÁBRA]

A házi szárnyasok és méhek tenyésztése nem fedezi a szükségletet; a tojást leginkább Cseh-, Magyarország, Galicia és Orosz-Lengyelország szolgáltatja; Pomerániában sok a lúd. Az erdők közül 33 % állami és 48 % magánerdő; az erdőgazdálkodás igen előrehaladott. A folyami halászat jelentékenyen aláhanyatlott; mesterséges haltenyésztőkkel (p. Huningenben) igyekeznek a hiányt pótolni. A tengeri halászattal az Északi-tengerben 446 hajó (17,011 t. tart.) és 1868 ember foglalkozott. Ásványországi kincsekben N. igen gazdag. Szenet és vasércet főleg Vesztfália, a rajnai- és sziléziai porosz tartományok, ezüstöt és rezet a Harz, cinket Szilézia, Szászország szenet és vasat, Lotharingia szenet szolgáltat. 1889-től 1893-ig a főbb bányatermékek mennyiségét tonnákban a következő táblázat mutatja:

[ÁBRA]

Aranyat (1891-ben 8.568.000 márka) aránylag keveset bányásznak; éppen igy szegény az ország drágakövekben is; ellenben vannak értékes ásványvizforrásai. Legjelentékenyebbek; a seltersi szénsavas viz. a driburgi, pyrmothi, sótartalmuak a nauheimi, kreuznachi. Kiválóbb, fürdőkkel egybekötött források: az aacheni, emsi, schlangenbadi, wiesbadeni, kissingeni, brücknaui, warmbrunni, reinerzi, badeni, wildbadi, zellerbadi, badenweileri, hofgeismeri, driburgi, pyrmonti, elsteri. A tengeri fürdők közül említendők a Keleti-tenger partján: Misdroy, Swinemünde, Heringsdorf, Binz, Sassnitz, Warnemünde, Travemünde és Kiel; az Északi-tenger mellett: Westerland Sylten, Wyck Föhrön, Wangeroog, Norderney, Borkum és Helgoland.

Lakosság és ipar.

N. lakossága az 1890-iki népszámlálás szerint 49.428.740 (az első népszámlálás alkalmával 1867-ben 40.093.054), 1 km²-re 91, az 1895-iki szerint pedig 52.244.503 volt. E lakosság a német birodalom alkotó részei szerint a következőképen oszlott meg:

[ÁBRA]

Az 1890-iki lakosságból volt 24.230.832 férfi és 25.197.638 nő; vallás szerint 31.026.810 enang., 17.674.921 katolikus, 145.540 egyéb keresztény, 567.884 izraelita, 562 egyéb vallásu stb.: nemzetiség szerint a legtöbb német, de Poroszországban volt 2.922.475 szláv, 117.637 litván, 65.254 vend, 74.069 morva és cseh, azonkivül volt 138.134 dán, 40.124 holland. 10.972 wallon, 34.725 francia és angol. Születésre nézve volt 1890.:

Végül idegen alattvaló 372.792. A népmozgalmat 1888-92. a következő tábla mutatja:

[ÁBRA]

A halálozásokon kivül N. lakosságát a kivándorlás is apasztja. 1888-93-ig kivándoroltak:

[ÁBRA]

Az É.-amerikai Egyesült-Államok már régóta célpontja a német kivándorlóknak. 1820-93. az oda kivándorlottaknak számát 5 milliónál többre becsülik. Foglalkozás szerint az 1882-iki összeirás szerint N. lakossága következőképen oszlott meg:

Az 1882-iki összeirás óta N.-ban jelentékeny átalakulás történt és az iparral foglalkozók száma legalább 20 %-kal növekedett. A jelentékenyebb, virágzó iparágak és székhelyeik a következők: Ötvösök a nagy városokon (Berlin, Hamburg, München, Nürnberg, Pforzheim) kivül vannak Nanauban, Sváb-Gmündenben; réztárgyakat készítenek Berlin, Nürnberg, Augsburg, Lüdenscheid, Lipcse, Drezda; nikeltárgyakat Szászországban, Vesztfáliában és Sziléziában. A vasipar magas fokon áll; legtöbb a kohó Vesztfáliában és a Rajnai-tartományban Dortmund és Düsseldorf közt, Felső-Sziléziában és a Saar-kerületben. A legnagyobb vasművek vannak Essenben, Bochumban, Felső-Sziléziában (Königs- és Laura-kohó). Mig 1880. a vasipar termékeinek értéke 437.4, 1890-ben 753.5 millió márka volt. A vaseszközökep főképen Hagen, Remscheid, Iserlohn, Altena, Lüdenscheid és Solingen készítik. A gépgyártás több mint 200.000 munkást foglalkoztat 10.000 telepen, főképen a Rajna vidékén, Szászországban és a szász tartományban. A legnagyobb lokomotiv-gyár Casselben van. A hajóépítés a kikötőhelyeken jelentékeny; 1890-ben 94 tengeri hajót készítettek 192.000 tonna tartalommal. Az anyag- és porcellánipart a birodalom majdnem minden részében űzik; agyagedényeket készítenek kiválóan Bunzlauban és Gross-Almerodében, faiencot Waldenburgban, Mettlachban, porcellánt Meissen, Berlin, Drezda, Mettlach, Nymphenburgban. A 360 üveghuta mintegy 40.000 munkást foglalkoztat a Rajna mellékén, Szászországban és Sziléziában. A vászonszövés székhelyei Zwittau, továbbá Bielefeld és környékeik; a jutaszövésé Brandenburg, Meissen, Hamburg; a gyapjuszövésé (több mint 2 millió orsó) Felső-Elzász (Mühlhausen, Gebweiler stb.), Szászország (Chemnitz), a Rajnai tartomány (Barmen, Elberfeld), Württemberg (Reutlingen), Bajorország (Augsburg); a selyemszövésé Krefeld, Barmen és Elberfeld; a bőriparé Mainz, Worms, Kirn a. d. Nahe, Malmedy és Szászország (főképen Drezda); a kaucsukiparé Berlin és a kikötővárosok; a butoriparé Berlin, Mainz, Stuttgart, M. m. Frankfurt, Drezda, München és Hanau; a papiriparé (mintegy 500 gyár) Szászország, Rajnai-tartomány, Szilézia, Türingia, Württemberg és Bajorország; a grafikus iparé Lipcse és Berlin; a kémiai iparé Drezda, Nürnberg, Höchst a. M., Biebrich, Elberfeld, Mannheim stb. A cukoripar szintén nagy lendületet vett és az export számára is dolgozik. 1892-1893-ban 401 cukorgyár 1.175.137 t. cukrot és 241.805 t. melasszt készített; e gyárak legnagyobb részt a szász, a sziléziai tartományban és a Visztula mentén vannak. Régóta nagy jelentőségü N.-ban, különösen Bajorországban a sörgyártás, 1892-93. gyártottak a birodalomban 54.651.000 hl.-t, magában Bajorországban pedig 15.104.000-et; ugyanazon évben 60.025 szeszgyárban 3.029.000 hl. alkoholt készítettek. (L. részletesebben az egyes államokat.)

A kereskedelem. N. a világforgalomban igen előkelő helyet foglal el; az utóbbi években külforgalmát csak Nagy-Britanniáé mulja felül. 1892. és 1893. a külförgalom fő cikkeiben a következő volt a behozatal és kivitel:

A fő kiviteli és behozatali cikkek 1893. a következők voltak:

Hogy N. iparosállam, igazolja, hogy a nyerstermékek bevitelének és az iparcikkek kivitelének értéke növekszik. Azon országok közt, amelyekkel legélénkebb a forgalom, annak értéke a következőképen oszlik meg 1000 márkában:

[ÁBRA]

A külfölddel való forgalom részben a tengeri utat követi. 1892. a német kikötőkbe érkezett összesen 65.927 hajó (14.187.407 t. tartalommal) és eltávozott 65.581 (14.108.950 t. tartalommal). Az érkezők közt volt 48.680 német, 5119 angol, 5961 dán, 2942 svéd, kevesebb holland, norvég és orosz. A távozók közt volt 48.419 német, 5092 angol, 5980 dán, 2939 svéd stb. A tengeri kereskedelmi hajók összes száma 3729 (1.522.058 t. tartalommal), ezek közül 2713 vitorlás (698.356 t.) és 1016 gőzös (823.702 t.). A belső forgalom egy részét szintén a vizen bonyolítják le. 11.400 km. hosszu belső vizi út áll N. rendelkezésére. A főbb tengeri kikötők Hamburg, Stettin, Bréma, Liel, Lübeck, Danzig és Königsberg. A vasúti hálózat, különösen az iparosközéppontok körül, a Rajna mellékén, Szászországban igen sűrű; nagyobb része állami. 1888-89. a vasúti vonalak hossza volt 25.358 angol mérföld, 1892-93. pedig 27.439. A postakezelés Bajorországban s Württembergben az illető országoké, egyebütt birodalmi (Reichspestgebiet). 1893. az egész birodalom területén volt 28.612 postahivatal, 161.456 postai alkalmazott és a posta után a tiszta jövedelem 19.727.675 márka. Ugyanazon évben a telegráf-vonalak hossza 275.972 angol mérföld.

Bankrendszer: Tulajdonképen a porosz bankrendszer volt az alapja; 1765. alapították meg a porosz bankot, mely az egész N. területén első jegykibocsátó bank volt. A többi német államok bankjai csak e század közepe táján kezdettek jegyeket kibocsátani, de a bankoknál már a törvény megállapította a kibácsátható jegyek maximumát s elrendelte az ¹/₃ fedezet biztosítását. Az 1875 márc. 14-iki birodalmi törvény aztán egységesen szabályozta mindezen bankok jegykibocsátási jogát, illetőleg e jog megadását v. kiterjesztését a virodalmi gyülés részére tartotta fenn. megállapította az idézett banktörvény azt, hogy az ércfedezet nélkül kibocsátható jegyek összege nem haladhatja meg a 385 millió márkát s a bankszerü fedezetnek a forgalomban levő bankjegyek ¹/₃-át meg kell haladnia. A baktörvény 1876 jan. 1. lépett életbe, s ekkorra a régi jegykibocsátó bankoknak is alkalmazkodniok kellett a törvény rendelkezéseihez, ha jegyforgalmukat az egész birodalomra ki akarták terjeszteni, ellenkező esetben csak saját államuk területén gyakorolhatják a jegykibocsátás jogát. A működésben volt 33 bank közül e szigoru törvény életbe lépésekor 14 bank azonnal lemondott a jegykibocsátát jogáról, a többiek közül pedig némelyek régi szabadalom alapján saját államuk területén tovább folytatták a jegykibocsátás jogát mindaddig, amig szabadalmuk lejárt, némelyek pedig időközben megfeleltek a banktörvény követelményeinek és kiterjesztették működésüket az egész birodalom területére. A bankjegyeknek nincs kényszerforgalmuk, azokat sem az állam, sem magán személy nem tartozik elfogadni fizetés fejében; a bank pedig mindenkor köteles beváltani jegyeit, amelyek különben 100 márkánál kisebb összegekről nem szólhatnak. A jegybankok váltókötelezettséget nem vállalhatnak, árukat, vagy értékpapirokat nem vehetnek és nem adhatnak el. L. még Német birodalmi bank.

Alkotmány, kormány, szellemi műveltség.

N. 1871 óta 22 monárkikus, 3 köztársasági államból és egy birodalmi tartományból (l. fentebb a lakosságnál) áll, amelyeket együtt véve német birodalomnak (Deutsches Reich) neveznek. Szövetkezésük célja az 1871-iki alkotmány értelmében a szövetség területének, a rajta érvényes jognak védelme és a német nép jólétének ápolása.

A szövetség felbonthatatlan és örökké tartó. A birodalomban a hatalom birtokosai a német császár, a szövetségi tanács és a birodalmi gyülés. A szövetségi tanács a német államokat és a birodalmi gyülés a német népet képviseli; amannak tagjait minden ülésre az illető államok kormányai küldik ki, emennek tagjait a német választók titkos szavazással 5 évre választják. Az egyes országok a szövetségi tanácsba és birodalmi gyülésbe a következő számu tagokat küldik: