Nemzedéki kérdés

Az egymást követő nemzedékek viszonyában mutatkozó meg nem értés, diszharmónia v. ellentét. Ernst Fischer azt állította, hogy a generációs ellentét elmélyülése a középkori rendi társ. megingásával kezdődött, és azóta is jelentős tényezője a társ.-i haladásnak. David Riesman a sajátos ifjúsági világ létrejöttét a belső vezérlésű ember korszakának kezdetével hozta összefüggésbe. A nemzedéki kérdés legtöbb elmélete szerint zárt, statikus társ.-akban a fiatalok beilleszkedése lényegében problémamentes, és csak az iparosodás kiterjeszkedését kísérő sokirányú mobilitás megnövekedésével, a változások felgyorsulásával következik be viszonylagos elkülönülésük, egy sajátos színezetű ifjúsági értékrend, szubkultúra kiépülése. Ez is erősen tagolt, és gyors ütemben  divatszerűen  alakul át. Egyidejűleg jellemzi az ország- és kontinenshatárokon áthatoló erős konformizmus és a felnőttek világával szemben hangsúlyozott nonkonformizmus. Walter Hornstein ebben az elhatárolódásban mutatta ki a modern társ.-ak új nemzedékeinek egyik fő sajátosságát. A nemzedéki függetlenedés velejárója, hogy mind a család, mind az isk. számukra veszített jelentőségéből. Pol.-i érdeklődésük és aktivitásuk nagymértékben megoszlik és hullámzik. Az ötvenes években még szkeptikusnak, elkötelezetlennek minősített nemzedéket a hatvanas évek közepétől egy ?dühös nemzedék? váltotta fel, és kirobbantak az ifjúsági tiltakozómozgalmak. Ezek elsősorban az egy.-ista fiatalokhoz kötődtek. A nyolcvanas évek nyugat-európai és amerikai ifjúsága ismét kivonult a közéletből. Mindez csak nagy tendenciákat jelez, valójában sohasem létezett egységes mai ifjúság. A nemzedéki kérdés kiéleződése nagymértékben függ a felnőtt nemzedékek magatartásától, az okt.-ügy merev v. rugalmas voltától, a családokban és az isk.-ban uralkodó szellemiségtől.

Forrás: Zrinszky László