Nemzet

és nemzetiség. Mindkét fogalom népet jelent, de mindegyik a népet más-más szempontból tekintve. Nemzetiség a nép fajbeli jelleme szerint, melynek lényeges ismérve a nyelv. N. az államot alkotó, az államnak személyi és alanyi tényezőjét, szubjektiv erejét képező nép. Nemzeitség a nép természetrajzi, N. a nép politikai tekintetben. Ebből látható, hogy a N. több nemzetiségből állhat, hogy a N. egységének egyáltalán nem feltétele a nemzetiség egysége. Politikai tekintetben ez az egység igen kivánatos mozzant ugyan, mert az egységes államérdek mellett kizárja külön faji érdekek keletkezésének lehetőségét. A világtörténelem azonban az államokat a maga módja szerint s nem az elmélet kivánalmai alapján alkotta és rendezte, ugy hogy a menzetegység és a nemzetiségegység fogalmai egymást teljesen nem fedik. Viszonylag kedvező helyzetben vannak azok az államok és politikai népek (N.-ek), amelyekben a N.-et alkotó nemzetiségek egyikének fizikai v. pszichikai v. mindkét szempontból tulsúlyánál fogva sikerült a vezérszerepet magához ragadni, s az államra, állami intézményeire, politikai szervezetére reá sütni kiváló, hatalmas egyéniségének bélyegét. Az ily államot nevezzük nemzeti államnak, ellentéte a nemzetiségi állam, melyben a politikai N.-et alkotó különböző nemzetiségek az anyagi és szellemi erőegyenlőség viszonyában állanak egymáshoz. A nemzetiségi állam gyengéje az, hogy a külön faji érdekek tulsúlyra vergődhetnek s a közös államérdeket veszélyeztető módon fejlődhetnek: de e nélkül is az öntudatra ébredt faji érdekek oly koncessziókat igényelhetnek, amelyek csak a közös érdek, az államegység érdekének csorbításával nyerhetnek kielégítést; mig a nemzeti államban minden oly velleitások, amelyek a vezérnemzetiségtől nyert államjelleg csorbítására v. elhalványulására vezethetnének, jogilag és tényleg a priori kizárvák. Jogilag kizárvák pedig azért, mert a nyelv önmagában még nem jogcím önálló államalkotásra, a világtörténelem pedig a különböző nyelveket beszélő nemzetiségeket államilag ugy összekeverte, hogy nyelvhatárok alapján, vagyis akként államokat alkotni akarni, hogy a N.-egység s nemzetiségi egység azonos fogalmakká váljanak, egyenes képtelenség, nem tekintve a történelmi jogot, a befejezett tényeket, amelyeknek jogalkotó erejét kétségbe vonni nem lehet, amely abban áll, hogy a történet által szentesített tényleges állapot jogállapottá lesz. Tényleg kizárvák pedig a közös államérdeket veszélyezetethető velleitások azért, mert a vezérnemzetiség elég erős és hatalmas arra, hogy azokat csirájukban elfojtsa. Kitünik az elmondottakból az is, hogy az állás, melyet a politikai N. körén belül az egyes nemzetiségek igényelhetnek, egészen más a nemzetiségi és egészen más a nemzeti államban. Csak a nemzetiségi államban lehet szó külön állásról, testületi jogokról, az egyes nemzetiségeknek mint ilyeneknek elismeréséről s azoknak az államérdeknek természetesen alárendelt autonomiájáról és annál inkább, minél nagyobb mérvben igaz lesz az, hogy a N. az egyes nemzetiségek szövetkezésében áll. A nemzeti államban a nemzetiségek mint ilyenek önálló elismerést nem igényelhetnek, mert itt nem a nemzetiségek szövetkezése alkotja a N.-et, hanem N. a bár különböző nemzetiségekhez tartozó egyéneknek összessége, amely összesség nem az egyes nemzetiségeknek mozaikszerü, hanem a vezérnemzetiség egységes jellegével bir. Más szóval, a nemzetiségi államban a politikai N. testén belül többé-kevésbbé egyenjogu nemzetiségek állanak szemben egymással, mig a nemzeti államban csak különböző nemzetiségü állampolgárokról lehet szó. Erős nemzeti állam: Magyarország. Az itt kifejtett elméleti álláspont valamint természetesen nem jelenti a vezérnemzetiséghez nem tartozó nemzetiségeknek elnyomását, hanem csak azt, hogy a nemzetiség, a nyelv az egyéni, inidvidualis jogokhoz tartozik, s mint ilyen a jogállamban feltétlenül tiszteletben tartandó, ugy másrészt nem zárja ki azt, hogy az egyes nemzetiségek viszonyai nem kizárólag az egyéni jogok alapján rendeztessenek, vagyis nemcsak az egyes nemzetiségekhez tartozó polgárok nemzetiségi jogai tiszteletben tartassanak, hanem magok a nemzetiségek mint ilyenek bizonyos jogokkal felruháztassanak. A viszony rendezése politikai kérdés. Vezéreszméje csak egy lehet: az államérdek (salus reipublicae) határain belül a teljes szabadság. L. még Nemzetiségi törvény.

Forrás: Pallas Nagylexikon