Egy adott időszak (általában egy év) alatt az anyagi termelés különböző ágaiban (az iparban, az építőiparban, a kereskedelemben stb.) létrehozott új érték. A Nemzeti jövedelem tehát terméktömeg (fogysztási cikkek és termelési eszközök), amelyet pénzben fejezünk ki. Elosztása két lépcsőben valósul meg:
a) az elsődleges elosztás során azok részesednek az Nemzeti jövedelemből, akik közvetlen kapcsolatban vannak a termeléssel, tehát a dolgozók, akik megtermelték (munkabér formában kapják) és az állam mint a termelési eszközök tulajdonosa (adóbefizetésként). Az így keletkezett jövedelmeket eredeti jövedelemnek nevezzük.
b) Az elsődleges elosztást követi a Nemzeti jövedelem egy részének újrafelosztása. Ennek során jutnak jövedelemhez azok, akik nem vesznek részt közvetlenül az anyagi termelésben (pl. a pedagógusok, az orvosok, az államapparátus tagjai, művészek). Ezek az állami költségvetésből az ún. másodlagos elosztás során részesednek a Nemzeti jövedelemből. Az így keletkezett jövedelmet származékos jövedelemnek nevezzük. A Nemzeti jövedelemt fogyasztási és felhalmozási célokra használjuk fel (fogyasztási állapot és felhalmozási alapot képezünk). Ennek aránya a hatodik ötéves tervidőszakban 81-83% és 17-19%. A fogysztási alapot egyéni (személyes) fogysztásra (élelmiszerek, ruházati cikkek, lakásberendezési cikkek stb. vásárlására), ill. társ. (közületi) fogyasztásra (kórházak, iskolák, államhatalmi, államigazgatási intézmények stb. ellátására) fordítjuk. A felhalmozási alapból kerül sor termelőüzemek és nem termelő létesítmények (gyárak, vállalatok, utak, lakóházak, bölcsődék stb.) létrehozására, bővítésére. Egy ország életszínvonalának megítélésére (nemzetközi viszonylatban) az egy főre jutó Nemzeti jövedelem-mutatót szokás használni. A gazd. fejlettség, az életszínvonal szempontjából alapvető, hogy mennyi a Nemzeti jövedelem s annak belső felhasználása és hogy ezen belül mennyi a fogyasztásra, ill. a felhalmozásra felhasznált rész aránya.