Nemzeti kölcsön
másként hazafias kölcsön, az a módja az állam
adósságcsinálásának, amelynél a nélkül, hogy követelné az állam a polgárok
tőkéit, pusztán azok érzelmére és áldozatkészségére hivatkozva szólítja fel
őket, hogy kedvezőbb feltételek mellett adjanak neki kölcsön, mint amilyen
feltételek ugyanazon időben a hazai tőkepiacon uralkodnak. Nagy hibája e
kölcsönfeltételnek az, hogy általa az állam kizárólag csak a belföldi
tőkésekhez fordulhat, mert hiszen még hazai tőkepénzesektől sem mindig,
külföldiektől azonban egyáltalán nem várhat az állam valamiféle
áldozatkészséget és igy igen nagy részt von el ez által a belföldi forgó
tőkéből s kizárja a kölcsönből a külföldi tőkéket, ami a belföldi kamatláb
emelkedését s egyidejüleg a termelés csökkenését s a drágaságot idézi elő. E
kölcsönök a század első felében, különösen az elméleti pénzügytanban nagyon
népszerüekké váltak s bizonyos szentimentális érveléssel állították róluk
Franciaországban, hogy ezek az államadósságokat demokratizálják. A gyakorlatban
sehol sem váltak be, Franciaország maga háromszor (1789, 1831 és 1848) vallott
egy-egy N. kibocsátásával kudarcot.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|