Nemzetségi címerek

olyan címerek, melyeket az egy nemzetségből származott leágazások, vagyis családok rendesen közösen használtak. A hűbéri, hazánkban az u. n. ősiségi birtoklásjog a vérleszármazás rendéhez volt kötve, s igy a legtőbb kellék a genealogia volt. A leszármazási ágak rendben tartása a nemzetségeknek állandó jelzési módja és az anyakönyvek hiánya miatt gyakran lehetetlen volt. Más okiratok, p. nemzetségi és családi szerződések, adománylevelek stb. csak bizonyos fokig igazolhatták a leszármazást, amennyiben t. i. a maguk teljességében fenmaradtak. Ámde az okleveles bizonyítékok gyakran elveszvén és megsemmisülvén, néha egész nemzedékek vérközösségének fonala egészen megszakadt. E bajon részint az állandó nemzetségi nevek, részint a N. voltak hivatva segíteni. E kettő ugyszólván együttesen, egyidejüleg lép fel. A N.-et az egy nemzetségből származott családok közösen használták. A véregység jelzésén kivül még genealogiai tekintetben a nemzetségi ágak egymás közötti heraldikai megkülönböztetése is szükségessé válván, ez az u. n. címertörés által eszközöltetett. L. Címertörés.

Forrás: Pallas Nagylexikon