Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Nemzetvagyo... ----

Magyar Magyar Német Német
Nemzetvagyo... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Nemzetvagyon

valamely nemzet összes tagjainak, tehát ugy a magános polgároknak, mint társulatoknak, testületeknek, alapítványoknak, hatóságoknak, egyházaknak és az államnak összes vagyona. E vagyonnak megbecsülése amennyire fontos, annyira nehéz, mert a N. jelentékeny része egyáltalában nem szerepel a forgalomban, sőt némely részének még forgalmi értékét sem lehet megállapítani. Azok a kisérletek, amelyek eddigelé a N. megbecsülésével foglalkoztak, az alkalmazott módszer tekintetéből 3 csoportba oszthatók: 1. a szubjektiv módszer által minden gazdálkodó egyén vagyonát külön-külön próbálták megállapítani; 2. a tárgyi módszer segélyével arra törekdtek, hogy a birtokos személyekre való tekintet nélkül maguknak a konkért vagyonalkatészeknek értékeit összehezhessék s végre 3. az örökösödési módszert olyan államokban, amelyekben örökösödési adózás áll fenn, ugy alkalmazták, hogy az évenként átlag örökösödési adó alá kerülő vagyon mennyiségét megszorozták az egy-egy emberöltő-életkor számával, p. Belgiumban az évi halandóság 1886-1891. átlaga 2 % volt és igy évről évre átlag az élők ötvened része halt el, vagyis 50 év alatt minden magánvagyon tulajdonost cserélt: ha már most a megfelelő években örökségi illetékkel megrótt vagyon mennyiségét 50-nel megszorozták: megkapták az illető időszak N.-ából a magántulajdonban volt vagyon összegét. E módszereken kivül nevezetesek azok a vizsgálatok, amelyek az említett módszerek hiányosságát kimutatva, azokat korrigálni törekedtek. E tekintetben legfontosabb a Losch Hermann által Volksvermögen, Volkseinkommen u. ihre Vertheilung c. munkájában adott tervezet, amely szerint a N. becslésénél nem elég az anyagi javak többé-kevésbbé pontos leltárait felvenni, hanem a népesség hazdasági erejének összegét kell megállapítani. (V. ö. Fellner Firgyes, A nemzeti vagyon becslése, Nemzetgazdasági Szemle 1893.) A nemzetek vagyonosodásának megitélésénél igen messze menő következtetéseket szoktak vonni az egyes államok forgalmi és fizetési mérlegeiből (l. Mérleg), csakhogy e mérlegek tulajdonképen egyes olyan gazdasági jelenségekről tanuskodnak csupán, amelyek magukban véve nem fejezhetik ki a nemzet gazdasági állapotát v. az állapot változását. A nemzet gazdagsására nézve ugyanis nemcsak és nem is annyira a forgalom tárgyait szolgáltató anyagi javak mennyisége és értéke a fontos, hanem inkább azok az elidegeníthetetlen természeti és etnikai elemek, amelyek a nemzet termelésének és fogyasztásának tipusait határozzák meg. Az éghajalt, az időjárás, a földrajzi fekévés, a talaj kémiai és fizikai sajátságai, a népsűrüség, a polgárok életmódja és az öröklődő fizikai és szellemi képességek sokkal nagyobb szerepet játszanak a nemzetek gazdaságában, mint az anyagi javak forgalma. Éppen ezért a nemzetek jólétének és gazdasági haladásának megitélésénél ma már sem a forgalmi és fiztési mérlegek adatait, sem a N. felbecsülését nem tartják elegendőnek, hanem inkább bizonyos gazdasági és szociális jelenségeket tüntetnek fel, amelyek a vagyonosodás bizonyságaiul tekinthetők. Igy p. azt tartják, hogy az alsóbb néposztályok emberies életmódja, egészséges táplálkozás, lakás és ruházkodás, az elsőrendü szükségleti cikkek alacsony árai, magas munkabérek, csökkenő halandóság, nagy eszmékért, humánus intézményekért hozott nagy áldozatok, nagy vállalatok létesítése, az építési kedv föllendülése, küföldre adott nagy kölcsönök, alacsony kamatláb, a hitel fejhlődése stb. mind kedvező gazdasági állapotokról tanuskodnak. Redes körülmények között a N. gyarapodása együtt jár a magánosok vagyonosodásával, néha azonban a N. éppen az által csökkenhet, hogy magánosok gazdagodnak az összesség rovására. V. ö. Földes, Társadalmi gazdaságtan (I. köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is