Nemző képesség

az a képesség, amely utódok előállítására tesz alkalmassá. Meg kell azonban különböztetni a párzási képességet (facultas coëundi) a termékenyítési és termékenyülési képességtől (facultas generandi). a nőben az előbbi a hüvelynek normálian kifejlődött alkatát tételezi föl, mig az utóbbi a peteéréssel függ össze. A peteérés a havi bajjal jár együtt, tehát a nő termékenyülési képessége csupán a havi baj idejében van meg, mig párzási képessége azontul is. A peteérés első megindulta a mérsékelt égöv alatt a 13-15-ik életévben, a német és északi népfajoknál még később történik. D-i vidékeken, továbbá az izraelitáknál sokkal korábban, már a 11. életévben is beáll; de ismertesek 8 éves, sőt még fiatalabb anyák is. A petetermelés mintegy 25-30 évig tart, s azon nőknél, akiknél korábban kezdődött, korábban is ér véget, nálunk a 40-50. év a végső határ, ámbár a történelem ismer egye söregebb, anyává lett nőket is (Cornelia, a Scipiók anyja, állítólag 60 éves korában is szült, ellenben a bibliai időszámítás nem pontos kifejezéseiben találhatjuk magyarázatát azon állításnak, hogy Sára 90 éves korában hoza világra Izsák fiát). A férfiak N.-e nálunk a 15-17. életévvel kezdődik, délen szintén korábban, végső határa ezen képességnek igen tág, s elég gyakran a 70. életéven is tul tart. A férfi termékenyítési képessége tulaljdonképpen csakis ondótermelésétől függ s termékenyíthet még akkor is, ha egy v. más okból párzási képességét elveszítette, p. az által, hogy ondójt orvosi műszerekkel juttatjuk a nő nemi szerveibe. Viszont a párzási képesség ép maradhat a termékenyítési képesség hiánya mellett (l. Nemi tehetetlenség). Azt az időpontot, amelyben a N. megindul, a nemi érettség idejének nevezzük. L. még Natalitási tábla.

Forrás: Pallas Nagylexikon