Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Neohumanizm... ----

Magyar Magyar Német Német
Neohumanizm... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Neohumanizmus

(gör. ?új?+lat.?emberi?szóból): kezdeti szakaszában német filológus egy.-i tanároknak a XIX. sz. harmincas éveiben kialakult szellemi mozgalma, amely arra irányult, hogy a tanár- és tudósképzést szolgáló görög-latin ókori klasszikus tanulmányokat az idejétmúlt célkitűzésektől és módszerektől megtisztítva modernizálják, az antik irodalmi alkotásokkal való foglalkozást tartalmasabbá, elmélyültebbé, élményszerűbbé tegyék. A XIV?XVI. sz.-i európai humanizmus gondolatrendszerét új társ.-i körülmények között felújítva a neohumanizmus képviselői az antik görög-latin irodalmi alkotások kultúrtört.-i, esztétikai és etikai tartalmába való behatolás útján a növendék ítélőképességének ízlésének és jellemének alakítását tekintették feladatuknak. Követelésük volt az is, hogy a klaszikus gimn.-ban a matematika és a reális tárgyak az addiginál nagyobb szerepet kapjanak. A neohumanizmus kezdeti szakaszának fő képviselői: Johann Matthias Gesner, göttingeni egy. tanár, Johann August Ernesti, a lipcsei egy. tanára és Christian Gottlob Heyne, Gesner utóda Göttingenben, az ókortud. egyik előfutára. Jelentősen hozzájárult a mozgalom kibontakozásához Gotthold Ephrain Lessing Laookon (Bp. 1936) és Johann Joachim Winckelmann Geschichte der Kunst des Altertums (1764) c. munkájának hatása, valamint a görög kalokagathiát az udvari ember eszményével egyesítő Anthony Shaftesbury gondolatvilágának feléledése. ? Bár Gesnerék hangsúlyozták az ember ítélőképessége, ízlése és jelleme alakulásának nagy ped.-i fontosságát, bennük még nem kristályosodott ki az ember egész szellemi és kedélyvilága harmonikus egységének értelmében vett humanitás fogalma, sem a műv. organikus elmélete. Az ő gondolatvilágukban a klasszikus görögség fogalma még nem töltötte be a legfőbb értékjelző műv.-i eszmény szerepét. A neohumanizmus fejlett szakasza Johann Gottfried Herder, Friedrich August Wolf, Wilhelm von Humboldt, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller nevéhez fűződik. Ebben a szakaszban az uralkodó gondolat az esztétikai értelemben vett szép harmóniájaként felfogott humanitás megvalósítása a műv. belülről kibontakozó folyamata által, a legfőbb műv.-i eszmény pedig az antik görögség kalokagathiája. A neohumanizmus több tekintetben találkozik a filantropistá k törekvéseivel. Mindkét irányzat a haladó eszmék szembefordulását jelentette az isk. idejétmúlt, feudális rendszerével. A reális képzés és az anyanyelv fontosságát mindkét irányzat hangsúlyozta, de szükségszerűen eltértek egymástól a klasszikus műveltség megítélésében. Míg a filantropisták az ipari és kereskedelmi burzsoázia gyermekeinek nev.-ére irányították figyelmüket, s így a klasszikus tanulmányokat elhanyagolhatónak tartották, addig a neohumanisták. Részben a hivatalnok-, a tanár- és tudósképzés szempontjaiból kiindulva, részben az antik görög értelemben vett humanitás minden gyakorlati szemponttól mentes eszményétől vezetve ? sokoldalú harmonikus képzésre törekedtek, s ezért a klasszikusok tanulmányozását is nagyra becsülték.

Zibolen Endre

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is