neorealizmus
Filmművészeti irányzat. Az 1940-es években alakult ki, elsősorban
Olaszországban voltak
jelentős alkotói, rendezői, pl Vittorio de Sica, valamint akkori filmjeiben
Lucino Visconti, Federico
Fellini. A neorealizmus célja a hétköznapok apró örömeinek, bánatainak
bemutatása. Hősei nem kivételes
figurák, környezetük is átlagos, mindennapi, gyakran a
szegénynegyedek, az elesettek gondjai,
tisztább, emberibb élet utáni vágya szólal meg a filmeken. Az irányzat -
amely nem mentes
bizonyos érzelmességtől - az 1950-es évek végére hanyatlásnak indult,
de hatása ma is érződik
pl.: Federico Fellini, Michelangelo Antonioni egyes munkáiban.
Irodalomban a neorealizmus hasonló
célokat tűzött maga elé, határozottabb pol. tartalommal, azonban hatása
nem olyan jelentős, mint
a filmművészetben, főleg egy-egy kiváló alkotó nevéhez fűzódik (pl.
Alberto Moravia: Egy
asszony meg a lánya).
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|
Magyar
Angol
Német