Nép

tágabb értelemben az emberiségnek származás, faj, nyelv, erkölcs s művletség szerint összetartozó része. Államjogi értelemben az államterületen lakó s az államtagok összességét alkotó egyéneknek egysége. Előbbi értelemben nép a. m. nemzetiség; utóbbi értelemben nép a. m. nemzet. A történelmi fejlődés szerint az állam nem mindig egy a nemzetiség értelmében vett népnek állama, és a nép mint nemzet több népből, nemzetiségből áll. A nép az államnak alanyi ereje, eleme és tényezője, miként a terület annak tárgyi ereje, eleme, tényezője. Terület nép nélkül, nép terület nélkül nem állam. Az állam fogalma e két tényezőnek egybekapcsolt, együttes létezését tételezi fel. Más értelemben népen a polgári társadalomnak többi rétegeit ellentétben az arisztokráciával szokás érteni. Minden népben annak több rétegeit lehet megkülönböztetni, amelyeknek benső alapja az életmód, erkölcsök, szokások, politikai és társadalmi érdek azonossága. Az ókorban a szabadok és a nem szabadok két nagy rétegét különböztethetjük meg, a közékorban a népnek rendek szerint osztályozását, melyeknek helyébe az újkorban a rendi szervezet eltörlésével a néposztályok léptek. A rendi osztályozás négy rendet ismert: a papi, a nemesi, a polgári és a paraszt-rendet. Jellemző ismérve: az elzárkozottság, a rendi érdeknek tulsúlya a közérdek fölött, a népegység eszméjének el nem ismerése. Mihelyt azért a népek tudatára ébredtek annak, hogy a haza közös érdeke a nép összes rétegeinek vállvetett közreműködését tételezi fel, s az államéletben nem a magánjellegü ellentétes rendi érdekek, hanem a haza közös érdeke lehet csak irányadó, a rendi szervezetnek eltünnie kellett. Az újkori néposztályozás alapjául leginkább az egyes rétegeknek politikai jellegét, az egyes olsztályoknak a nép- és államegészhez való viszonyát fogadják el, s ebből a szempontból 4 osztályt szokás megkülönböztetni: az uralkodó osztályt, az arisztokráciát, az u. n. harmadik és az u. n. negyedik rendet. Az uralkodó osztály az, melynek kezében az álamvezénylet és kormányzat összpontosul. Az arisztokráciának történelmi fejlődés szerint zöme a főnemesség; a harmadik rendben a főnmességhez nem tartozó ingatlan vagyon, a tőke, és a szellemi munka (tehát a nem arisztokrata földbirtokosok, a tőketulajdonosok, gyárosok, kereskedők, nagyiparosok, hivatalnokok, lelkészek, tanítók, orvosok, ügyvédek, gyógyszerészek, magasabb technikusok, tudósok, irók, művészek) talál elhelyezést; mig a negyedik rend osztályosait az anyagi munka szolgáltatja (kis polgár, paraszt, munkás). Az egyes osztályok elemeinek szemügyre vétele kétségtelenné teszi, hogy a harmadik rend, jelentékeny anyagi gazdaság mellett, a nép szellemi gazdagságának első és fő letéteményese, s ez megmagyarázza kiváló a szerepet, melyet a harmadik rend az államügyek vezetésében magának tényleg kivívott, de jogcímet is ad a harmadik rendnek arra, hogy az államélet az ő szellemében vezettessék. S ez az állam helyesen felfogott érdekeinek, a korszellem igényeinek annyival inkább felel meg, minthogy a harmadik rend természetes letéteményese a korunkat mozgató nagy eszméknek, amelyeknek szimbolikus szentháromságát: a szabadság, egyenlőség, tesvériség jelszavakkal szokás jelezni. A nép súlypontját napjainkban a harmadik rendben kell keresni. Az arisztokráciának mint a történelmi jogok képvisleőjének fontosságát félreismerni természetesen nem lehet és nem szabad. Amily szükséges a mozdonyon a dörzsfék, épp oly szükséges az államéletben a harmadik rend mellett az arisztokrácia. Komoly rázkódtatásokra csak az vezethet, ha az arisztokrácia, félreismerve magasztos hivatását, nem a történelmi jogoknak a változott viszonyokhoz idomításában, hanem a már eltemetett halottaknak feltámasztásában keresné feladatát, v. az elfogadott műkifejezésekkel élve, a józan s nélkülözhetetlen konzervativizmus helyett a reakció terére lépne. Ámbár bizonyos másrészt, hogy a szükséges és kivánatos összhang megzavarásában a harmadik rend is válhatik bűnössé. A politikai bölcseség és tapintat különben ezt a két osztályt annyira összehozta s egymáshoz szoktatta, hogy ellentétes irányzatok csak kivételesen s csak átmenetileg fordulnak elő, a közérdeknek nem csekély előnyére. Nem egészen ugy áll a dolog a negyedik renddel szemben, s nem tagadhatni, hogy ennek a kérdésnek közmegelégedésre megodása még hátra van. Két szempontnak szem előtt tartása a békés megoldást minden estre nagyban előmozdítaná. Egy részről annak felismerése, hogy az államéletnek vezetése két kelléket tételez fel, függetlenséget és szellemi képességet s hogy a negyedik rend elemeinél és viszonyainál fogva e két kelléknek a szükséges mérvben birokában alig lehet. Másrészről felismerése annak, hogy az életnek asztalához az élőknek egyaránt van joguk, s hogy azért az élet sztalát egyik osztály sem foglalhatja le a maga kizárólagos számára, ugy hogy a többieknek hely ne jusson. A nép politikai osztályzatán kivül más osztályzatokat is ismernek, amelyeknek alapja a műveltségben, a birtokban, a vagyon- és gazdászati viszonyokban s a politikai pártirányzatokban van.

Forrás: Pallas Nagylexikon