Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Népesedés... ----

Magyar Magyar Német Német
Népesedés... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Népesedés

szorosan véve a népesség számbeli gyarapodása; tágabb értelemben a népessgé mindennemü számbeli változása s megfelel az idegen nyelvekben népmozgalomnak nevezett fogalomnak. A N. jelenségeivel foglalkozik a N.-i statisztika, mely az u. n. demográfia körébe tartozik (l. o.). A tényleges N. egy meghatározott területen két elelmből van összetéve, u. m. a természetes népszaporodásból, estleg fogyásból s vándorlások eredményéből. Az egész föld kerekségének N.-énél természetesen csak az előbbi tényező érvényesül. A tényleges N. első elemét a születések és halálozások különbözete adja. A vándorlások (l. Emigráció és Kivándorlás) eredménye a bevándorlottak és kivándorlottak különbözete. Ha a statisztika a két elem közül csak egyiket képes feltüntetni, két népszámlálás közti időközre a másikat számítás útján is megállapíthatjuk. Igy p. nem ismervén hazánkban a bevándorlottak és kivándorlottak számát, a vándorlások eredményét közvetlenül nem tudjuk megmérni. De az 1881-91-ik évtizedre megállapíthatjuk az eredményt, ha az 1891 jan. 1. talált népességből, mely 17.463,791 főre rúgott, levonjuk az 1881. évi népszámot, 15.739,259-et s a különbözetből, mely a tényleges szaporodást képviseli és 1.724,532 főre rúg, levonjuk a természetes szaporodást, vagyis az élve szülöttek és elhaltak különbözetét, mely ez esetben 1.906,695. Az eredmény 182,163, vagyis negativ szám, mi azt jelenti, hogy a magyar állam egész területéről 182,163 egyénnel több vándorolt ki, mint amennyi bevándorolt. Hasonló számításokat tehetünk kisebb területekre, vármegyékre, községekre is. A temészetes népszaporodás elemeit, a születéseket és halálozásokat az összes népességhez való viszonyítás által szokás kifejezni és megmérni. Pontosabb a mérés, ha különválasztva a törvényes és törvénytelen származásuakat, amazokat a házasságban élő, nemzésképes koru nőkhöz, ezeket a hasonkoru, de nem házas (hajadon, özvegy, elvált) nőkhöz viszonyítjuk. Ekkép megkapjuk a házasságok termékenységének s aztán a házasságon kivüli szaporaságnak szabatos mértékét. Az összes népességhez viszonyított születési arány sokszor nem azért magas, mert a házasságok termékenyek, hanem azért, mert sok a házas. Igy hazánknak ezerre 44 körül járó születési aránya jóval nagyobb, mint Németországé, holott ott a házasságok termékenyebbek, mint nálunk, de viszont sokkal több a hajadon, mint hazánkban. A nyugati nagy nemzetek, a felettébb szaporátlan francia kivételével, csak azért mutatnak fel kevesebb születést, mert ott a csalásalapítás ritkább és későbbi. A halálozások helyes mérésénél a különböző életkorok különböző halandóságát kell tekintetbe venni (l. Mortalitási táblák).

A nemzetek és államok ereje elős sorban népességök számától függvén, a mult megértéséhez nagy szükség van az illető korok népesedési jelenségeinek ismeretére. A történeti irodalom ezért egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a népesedési statisztika azon ága felé, mely a népesség számát a letünt századokban kutatja. Ám a statisztika itt nagy nehézségekkel kénytelen küzdeni. A népszámlálások (l. o.) nem voltak általánosak s a történetirók közvetlen adatai a legtöbb esetben megbizhatatlanoknak, rendesen erősen túlzottaknak bizonyultak. Legtöbbször a népesség egyes rétegeinek létszámából, a katonakötelesek, adózók számából kell következetetést vonni az egész népességre; sokszor csak a harctérre kivonuló hadi erő tájékoztat az egyes népek lélekszámáról. Mindazonáltal sikerült az ókor kulturállamairól, Egyiptomról, Palesztináról, a görög vezérállamokról és Rómáról, valamint Karthagóról oly adatokat összállítani, amelyek igen jellemző fényt vetnek az ókor nagy eseményeire és egész fejlődésmenetére. Kiderült neveztesen az, hogy az ókor népesség sokkal kisebb vot, mint napjainké. A római világbirodalom népességét Augustus halálakor, tehát hatalma és kiterjedése tetőpontján Beloch csak mintegy 55 millióra becsli, tehát alig többre, mint a mai német birodalomét. A középkorban azután kétségkivül egyelőre ismét ritkul a népesség a barbár betörések, a népvándorlás rombolásai folytán. A középkor népesedéstörténete csak igen nagy vonásokban ismeretes, ellenben az újkorra nézve Anglia, Franciaország s az olasz államok, sőt legújabban már hazánk N.-e is elég megbizhatóan ki van derítve. Hazánkban az újkor küszöbén, 1494-95. Acsády szerint 4-5 millió főre rúgott a népesség, mely azonban a török hódítás folytán s a belharcok alatt borzaszóan pusztult, ugy hogy 1720. még 3 millióra sem ment fel. A mult század volt hazánk újranépesedésének korszaka; egyfelől a béke altt teljes erővel folyó belső szaporodás, másfelől a betelepítések a Jószef-féle népszámlálásig megháromszoroták az ország lakosságát, mely 1785. 9 millió körlül járt. A legutolsó évszázad alatt a gyarapodás nem volt ugyan oly rohamos, de elég tekintélyes, az ezredéves magyar állam népességét az 1891-iki népszámlálás s az újabb anyakönyvi adatok nyomán kerek számban 18 1/2 millióra tehetjük.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is