Népkönyvtárak

igy nevezzük azokat a nyilvános jellegü könyvtárakat, amelyek a magasabb foku oktatásban nem részesült polgárok szellemi kivánalmainak igyekeznek eleget tenni. Nálunk a N. neve rendesen összeköttetésben emlegettetik az iskolai könyvtárakkal, mivel a N. rendesen iskolák mellett állanak fenn; azonban a különbség igen lényeges, mivel a tanulók számára alakított ifjusági könyvtárak részben az iskolai feladatokkal állanak összeköttetésben, részben pedig tárgy és különösen feldolgozás tekintetében egészen más jellegüek. Leginkább kifejlődött a N. intézménye az angolszász faj országaiban, hol, még Ausztráliát sem véve ki, csaknem minden községben vannak N., kapcsolatban olvasószobákkal, egyes helyeken pedig, mint Manchesterben, Bostonban, oly hatalmas társadalmi tényezők, hogy a nép milliókra menő köteteket olvas el évenkint. Más országokban, minők Svájc, Svédország, Chile, Finnország, szintén rohamosan terjednek a nyilvános könyvtárak. Magában Párisban már 1883-ban 26 nyilvános könyvtár volt célszerüen berendezve olvasószobákkal. A N. első kezdeményezője a mult század közepén Franklin Benjamin volt, újabban a közművelődési egyesületek és a szocialisták terjesztik nagyban azokat.

Hazánkban a 40-es években alakult Jósika Miklós báró és később Eötvös József báró elnöklete alatt egy népkönyvkiadó egyesület, 1852. Fogarassy Mihály alapította ugyanily célzattal a mai Szt. István társulatot, azonban a N. valódi felvirágzása csak a népoktatási ügy újjászervezésével kezdődött meg. 1869. Iskoláink mellett összesen csak 870 könyvtár volt s azokat is alig használta a nép. 1885. Már 5812 könyvtárt számítottak népoktatási tanintézeteink mellett, 1895. Volt 6413 iskolai és 1525 tulajdonképeni népkönyvtár az iskolák mellett. A közoktatásügyi kormány már 1877. Elrendelte, hogy a beiratási díj és a büntetés-pénzek egy része könyvtárak alapítására szolgáljon, de a rendeletet kevés helyen foganatosították s még kevésbbé használták a létesített N.-ét. Ugyanezen időben kezdték meg a kaszinók és polgári körök is a könyvtárak alapítását, különösen az 1875. Türr István tábornok elnöklete alatt alakult bizottság sürgetésére és a mellett Corvina, Falusi Könyvtár, Jó Könyvek, Hasznos Mulattató s más címek alatt egész sereg népies kiadvány jelent meg s végül több könyvjegyzék, melyek között a legutóbbiakat az erdélyi közművelődési egylet és az évezredes kiállítás népoktatásügyi csoportbizottsága adta ki. Mindamellett a N. ügye hazánkban még mindig kezdetleges állapotban van s vele rokon gyári olvasószobák, munkáskaszinók (mely utóbbiak közül az elsőt 1895. Nyitotta meg az országos magyar iskolaegyesület) még nem jutottak virágzásra. Legnagyobb sikerrel működnek egyes lelkes tanítók által vezetett iskolai N., így a budai vizivárosi, a dobsinai és rohonci s még legnagyobb sikert mutatnak fel a Mehner által kiadott népkönyvek. A N. irodalma nálunk is nagy s ezenkivül jelentékeny számmal vannak egyesületek is, melyek részben dalegyesületekkel állanak kapcsolatban. Újabban a Széll Kálmán vezetése alatt álló országos muzeum- és könyvtárbizottság karolta fel a N. ügyét.

Forrás: Pallas Nagylexikon