Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Népoktatás... ----

Magyar Magyar Német Német
Népoktatás... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Népoktatás

A műveltség és neveltség alapvető ismereteit, szokásait és készségeit elsajátíttató önálló isk.-k, ezek felügyeleti szervei és ped.-aik képzőintézményei összefoglaló neve. A ?népisk.? név a XIX. sz.-i német szóhasználatból (Volksschule) tükörszóként került át a m. szakirodalomba; a XVIII. sz. végén tűnt fel az ?el. isk.? név; az 1777-i és 1806-i Ratio Educationisban ?trivialis iskola?, illetőleg ?schola vernacula?, azaz ?anyanyelvű isk.? vagy ?népnyelvű isk.?; ?schola nationalis?, vagyis ?nemzeti iskola? a nevük; ezt megelőzően, pedig egyszerűen ?isk.? (schola). A közelmúlt hazai szakirodalmában megpróbálkoztak rájuk vonatkozóan a ?kisisk.? névvel, de ez nem terjedt el. ? A m. népoktatás az áll.-alapítás korában kezdődött: a XI?XVI. sz.-ban a falusi-plébániai isk. a klerikusképzés ált. alapjaival ismertette meg növendékeit; a XIV?XVI. sz.-i városi-plébániai iskola mind a klerikusnak készülők, mind a városi-polg. pályára igyekvők számára nyújtotta az alapozást (pl. céhekben megkívánt elemi olvasás-, írás- és számolástudást). Ezeket a plébániai iskolákat azok végezték el, akik szándéka a további tanulmány volt (klerikusnak vagy a céhben stb). ? Az újkori népoktatás első hivatalos rendelkezését az Oláh Miklós esztergomi érsek által összehívott nagyszombati zsinat hozta 1560-ban: ez előírta, hogy a plébánosok mellett tanítót kell alkalmazni, aki a település minél több gyermekét ? fiúkat-lányokat egyaránt ? isk.-jába köteles összegyűjteni. A tanulókat vallási, erkölcsi és társ.-i állapotbeli ismeretekre oktatja, és gyakoroltatja velük az egyházi énekeket; azokat a fiúkat, akik további ?középszintű? tanulmányokra törekszenek, az olvasásra és írásra, esetleg a latin nyelv elemeire is megtanítani. Az egész életüket a paraszti munkában eltöltő fiataloknak nem volt szükségük az olvasás-írás készségeire, ezt sem a kat., sem a prot. népisk.-kban nem tűzték ki célul a XVIII. sz. közepéig; munkájukat enélkül is jól el tudták látni, paraszti műveltségüket ? sok esetben igen magas szintű műveltség volt ez! ? nem az isk.-ból, nem könyvekből, hanem a hagyományos, de folyton megújuló népi-folklór kultúrából merítették. Az 1560-as kat. zsinati rendelkezés után nem sokkal a hazai prot. közösségek helyi cikkelysorozatai is foglalkozni kezdtek a népisk.-val. A XVI. sz. közepétől kezdve kat.-nál és prot.-nál egyaránt megjelent a nyomtatott m. nyelvű ábécéskönyv, elsősorban inkább a magánoktatás, ill. a tanító számára, később terjedt el azután a népisk. módosabb tanulói körében. Ezáltal nagymértékben egységesült a tananyag, a szövegek, az írásmód, a tanítási módszerek. A XVII. sz. elejére megszilárdult, majd a következő időszakban egyre szélesedett mind a kat., mind a prot. népisk.-hálózat az egész országra kiterjedően. Az egyházi ellenőrző látogatások (canonica visitatio) alkalmával rendszeres felügyeletet gyakoroltak fölöttük az egyházi tanügyi illetékesek. Az egyházak továbbra is számos rendelkezést hoztak a népisk.-kra vonatkozóan, de az intézkedések és a megvalósulás között sokszor ellentét feszült. Számos helyen volt tanító, de nem volt tanítványa, mivel a mezőgazdasági munka, a jobbágyi terhek teljes egészében lefoglalták az egész parasztcsalád, s benne az isk.-s korú gyerekek idejét és erejét. Sok szülő azért tartotta vissza gyermekét a népisk.-tól, mert nem tudta megadni-megfizetni a tanításért adandó járandóságot. Nagy ingadozást mutatott a népisk.-k tanulólétszáma: a legtöbb gyermek a nagy mezőgazdasági munkák idején elmaradt az isk.-ból. Sok helyütt nem volt megfelelő tanító: a szervezett tanítóképzés igénye ekkor még nem merült fel. A gazdasági helyzet alakulása következtében a XVIII. sz. középső évtizedeitől kezdve a tehetősebbé vált községek, mezővárosok parasztlakosai számára már fontossá vált az olvasás és írástudás, a számolás biztos készsége, hogy termékeiket kellő szakszerűséggel és hozzáértéssel tudják értékesíteni a helyi vagy környékbeli, esetleg távolabbi piacokon. Ez felértékelte előttük a népisk.-t, az isk.-ba járást s a hozzáértő tanító személyét, szaktudását, szélesítette a népisk. tananyagát. A városok, nagyobb mezővárosok népisk.-iban a XVII?XVIII. sz.-ban intenzívebben folyt az el. ismeretek és készségek oktatása, az iparosok és kereskedők igényeinek és szükségleteinek megfelelően. Az 1770-es években a legtöbb kat. és prot. lelkész mellett tanító és népisk. működött hazánkban. Az 1770-es években az áll. tanügyigazgatás részéről indult kezdeményezés a népisk.-k korszerűsítésére: egyrészt elterjeszteni igyekeztek a népisk.-i tanítás ?norma-módszerét?, másrészt megszervezték a norma-iskolaegyütteseket, amelyek tanítóképző tagozatán a jövendő, ill. a már működő tanítókat kiképezték a norma-módszerben. Az első hazai norma-isk.-együttest 1775-ben nyitották meg Pozsonyban. ? Az 1777-ben megjelent áll.-i rendelkezés, a Ratio Educationis a meglévő egyházi népisk.-kat igyekezett rendszerbe foglalni. Megkülönböztette az egy-, a két- és a háromtanítós népisk.-t. Nem változtatott a népisk.-k anyagi fenntartásának módján: a tanító ? akárcsak a korábbi századokban ? bizonyos készpénzen és a lakáson kívül telket kapott a községtől, amit a lakosok műveltek meg, emellett minden lakos term.-beni járandósággal tartozott a tanítónak, az egyes isk.-sgyerekek után is fizettek kisebb-nagyobb összeget a szülők. Ugyancsak a lakosság kötelessége volt az isk.-épület felépítése és karbantartása, de a helyi földesurak is tartoztak ezt segíteni. Újként rendelte el a Ratio, hogy minden tanker.-ben meg kell szervezni a népisk.-i tanfelügyelői állást: betöltőjének feladata a tanker. népokt.-ügyének irányítása, ellenőrzése; funkciója áll. tisztség. Az áll. tehát, kötelezettségeket írt elő a népisk.-k számára, föléjük áll. tisztségviselőt rendelt, ugyanakkor mindegyik népisk. egyházi szervezésű volt, az áll. ekkor még nem tartotta kötelességének, hogy a népisk.-k anyagi fenntartását vállalja. ? Az 1806-i Ratio Educationis különös részletességgel szól a háromtanítós népisk.-ról, ezt már az új, városi-polg. igényeknek megfelelően kívánta megszerveztetni. Itt találjuk először megfogalmazva áll. rendelkezésben a leánynev. falusi-városi isk.-típusait. Hatályos áll.-kir.-i rendelkezésben itt található az első intézkedés a tankötelezettségről: a községek és megyék dolga gondoskodni arról, hogy minden gyermek 6 és 12 éves kora között isk.-ba járjon. Az a szülő, aki nem isk.-ztatja gyermekét, büntetés alá eső vétséget követ el, s ha alacsony társ.-i rendű, akár testi büntetést is kiszabhat rá a hatóság. ? Fontos állomása a m. népoktatás tört.-ének az első önálló, m. nyelvű népisk.-i kir.-i rendelkezés, amelyet éppen úgy, mint a Ratiókat, a kir. nevében a Helytartótanács léptetett életbe 1845-ben, Magyarország elemi tanodáinak szabályai címmel. Ez alsó és felső el. isk.-ra osztotta a népisk.-t; az alsót 6?12 év között mindenkinek el kell végeznie. Ezért a szülők felelősek, mulasztás esetén a családot pénzbüntetéssel sújtják. A felső el. tananyagát főként a városi leendő iparosok, kereskedők igényei szerint állapították meg. Ez az alsó és felső tagozatból álló népisk. összesen ötoszt.-os; külön tanító kívánatos mindegyik oszt.-a élére, ez természetesen csak a városokban valósulhatott meg. De ezután már sehol, faluhelyen sem lehet tanítónak olyat kinevezni, aki nem végzett tanítóképzőt. Áll.-i rendelkezésben itt olvashatunk először a tanítók nyugdíjáról. Nagy jelentőségű ez az 1845-i kir. rend., amely az átmeneti korszak állapotát tükrözi: körvonalaiban ugyanis már a polg. korszak népisk.-típusait tartalmazza, a polgárosodó társ. igényeit igyekszik kielégíteni korai-kezdeti szinten. Lényegében 1868-ig érvényben volt, s számos intézkedése tovább élt a népokt.-i tv.-ben. ? Már korábban új fejlődésnek indult a tanítóképzés. A norma-isk.-együttes tanítóképző tagozata mellett 1828-ban Pyrker László egri érsek megal. az első m. tannyelvű tanítóképzőt mint önálló intézményt Egerben. Itt gimn.-i végzettség után két évig tartott a képzés. 1842-ben kiadott kir.-i rendelkezésre ?kir. kat.? tanítóképző nyílt Pesten (1844), Szegeden, Miskolcon, Érsekújváron, Nagykanizsán (1845), Győrött (1847). Kiemelkedő szerepet töltött be az 1842-ben al. esztergomi érseki tanítóképző. ? Az első m. kormány kultuszmin.-e, Eötvös József legelső feladatának tartotta, hogy 1848 júl.-ában az országgyűlés elé terjessze népokt.-i tv.-javaslatát, de nem sikerült elfogadtatnia. 1856-tól számos új, korszerűsített tananyagú kat. tanítóképző kezdte munkáját; a pesti angolkisasszonyok apácarendje nyitotta meg hazánk első tanítónőképző int.-ét, ezek száma is gyorsan emelkedett.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is