népzene

Közösségi zenei tevékenység, a népművészet egyik leggazdagabb, legjobban feltárt és rendszerezett ága. A dolgozó osztályok, tömegek munkáját, életét, környezetét, azokkal kapcsolatos érzelmeit tükröző, többségében énekelt zenei anyag.

A magyar népzene túlnyomó többsége azt az ezer évet tükrözi, amelyet a magyarság már a honfoglalás után, az új kultúrák, új szomszédok környezetében élt le. A magyarság az új környezetbe a keleti jellegű ereszkedő dallamokat és a kvintváltó pentatóniát hozta. A XVIII-XIX. sz.-i nagy társ. és gazd. változások elősegítették a népzene újabb rétegének kialakulását, uralomra jutását. Stílusjegyei sokban hasonlatosak a zenei klasszicizmuséhoz: szimmetrikus szerkesztés, visszatérés, dúr és moll dallamok, azokban fellépő vonzatok (pl. a 2. sor megismétlése 5 hanggal magasabban), a hangzat-felhontás mint dallami elem stb. A - rendszerint magakészítette hangszeren játszott népdalokat a hangszeres népzenéhez szokták sorolni. Ebből értékes XVIII. sz.-i anyagot gyűjtött Lajtha László. A magyar népzene anyagát Kodály Zoltán és Bartók Béla munkássága alapján a Magyar Tudományos Akadémia adja közre kb. húsz kötetre tervezett sorozatban, amelyből eddig hat kötet látott napvilágot: I. Gyermekjátékok: II. Jeles napok; III. A), B), Lakodalom; IV. Párosítok; V. Siratók; VI. Népdaltípusok 1.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• népművészet
• ág
• munka
• osztály
• honfoglalás
• dallam
• pentatónia
• klasszicizmus
• szerkesztés
• hangzat
• hangszer
• népdal