Nestroy
Nep. János, osztrák-német szinész és szinműiró, szül.
Bécsben 1801 dec. 7., megh. 1862 máj. 32. Grazban, hol 1860 óta visszavonultan
élt. Jogot tanult, de lelkesen űzte a zenét is, melyhez gyönyörü mély hangjánál
fogva is nagy kedve volt és már 1822. szerződött a bécsi operához, hol először
mint Sarastro (Varázsfuvola) lépett föl. Innen került 1823. Amsterdamba, 1824.
Brünnbe és 1826. Grazba. Már Brünnben játszott komikus szerepeket is, Grazban
pedig teljesen átment ez új szerepkörbe, melyben főleg szarkasztikus
egyéniségével és a közbeszőtt dalok csipős előadásával élete végéig kiváló
sikereket aratott. 1831 óta volt a bécsi Carl-szinház tagja, utóbb 1854-60.
igazgatója. Ez időben ismételve vendégszerepelt nagy sikerrel Pozsonyban s
Pesten. Szinművei, melyek évtizedeken keresztül a legnagyobb tetszésben
részesültek és még ma sem tüntek le a szinről, legnagyobbrészt a való életet,
sőt a napi eseményeket realisztikus vonásokban és hatásos képekben
visszatükröztető bohózatok, melyeket száraz humor, merészen parodizáló irány és
éles megfigyelésen alapuló csípős élc jellemeznek. Művészi célokat sohasem
tartott szem előtt, mégis halála után nem minden alap nélkül nevezték e valóban
szabadnyelvü és a hatalommal is bátran kikezdő termékeny szatirikust osztrák
Aristophanesnek. N. legismertebb és leghatásosabb darabjai: Lumpaci-Vagabundus
(1833), Eulenspegel, Zu ebener Erde und erster Stock, Einen Jux will er sich
machen, Das Mädel aus der Vorstadt, Der Zerrissene stb. Összegyüjtött munkáit
kiadták V. Chiavacci és L. Ganghofer (Stuttgart 1890, 12 köt.) és újra L.
Gottsleben (Bécs 1893, 18 köt.). Életét megirta Mor. Necker (1891). Darabjai
többé-kevésbbé szabad átdolgozásokban és fordításokban sűrün kerültek szinre
magyar szinpadokon is, de csak kevés jelent meg nyomtatásban.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|