Névbecsülés
A váltónak el nem fogadása v. nem fizetése esetében
előfordulhat, hogy találkozik valaki, aki valamelyik váltókötelezett hitelének
fenntartása érdekében a váltónak elfogadására, illetőleg kifizetésére késznek
nyilatkozik. Az ily elfogadást v. fizetést N.-nek (ném. Honoration), az
elfogadót v. fizetőt névbecsülőnek (Honorant), azt akinek az érdekében a N.
történt, névbecsültnek (Honorat) nevezik. A kézzelfogható különbség, mely a
fizetési igéret (elfogadás) és a tényleges fizetés között van, érthetővé teszi
az általánosan elfogadott elvet, hogy a váltóbirtokos a névbecsülési
elfogadást, ha csak a névbecsülő a váltón szükségbeli utalványozottnak (l. o.)
megnevezve nincs, elfogadni nem tartozik; a N.-ből ajánlott fizetést ellenben,
bárkitől származzék is az ajánlat, vissza nem utasíthatja; ellenkező esetben
visszakeresetét a névbecsült s annak követői ellen elveszti. N.-i elfogadás
esetében, ha a névbecsülő a váltón ki nem teszi, hogy az elfogadás kinek
érdekében történik, kétség esetében névbecsültnek a kibocsátó tekintendő. Ha
N.-ből többen ajánlanak fizetést, az elsőbbség azt illeti, akinek fizetése
által legtöbben szabadulnak a fizetési kötelezettség alól. Első sorban tehát
azt, aki az elfogadóért, másod sorban azt, aki a kibocsátóért ajánlja a
fizetést. Ennek az elvnek folyománya az, hogy az a közbenjáró, aki N.-ből
kifizeti a váltót, noha oly fizető is ajánlkozott, akinek elsőbbsége van, nem
indíthat visszkeresetet azok ellen a forgatók ellen, kik az elsőbbséggel biró
közbenjáró részéről ajánlott fizetés folytán a kötelezettség alól szabadultak
volna. A névbecsülő a fizetés által a váltóbirtokost az elfogadó, a névbecsült
és annak előzői ellen illetp jogokba lép. A névbecsülő elfogadó, aki a fizetést
azért nem teljesítheti, mert a váltót az intézvényezett vagy más közbenjáró fizette
ki, a fizetőtől 1/3 0/0 váltódíjat követelhet.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|