Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
nevelés breeding
nevelés nursing
nevelés nurture
nevelés training
nevelési ir... direction i...

Magyar Magyar Német Német
nevelés Erziehung (...
nevelés & f... Zucht (e)
neveléstan ... Pädagogik (...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Nevelés

Az emberi erőforrásokat termelő folyamatok egyike. Az ember biológiai életképességének, antropológiai adottságainak, szociális életképességének, ált. és speciális képességeinek, életvezetési és önfejlesztő (önművelő, önnevelő) képességeinek termelésében és újratermelésében a nevelés ? célirányossága, rendszeressége, szakszerűsége, szervezettsége és intenzitási foka alapján ? kitüntetett helyet foglal el. Rövid megfogalmazásban: a nevelés a társ.-ilag releváns egyéni képességek intenzív fejlesztése. A nevelés képességfejlesztés, azoknak az egyéni képességeknek az intenzív fejlesztése, amelyek a mindenkori társ.-i lét fenntartásában és továbbfejlesztésében nélkülözhetetlen szerepet játszanak. Ebben az összefüggésben a képesség szót a lehető legtágabb értelemben használjuk, a társ.-ilag releváns életnyilvánításra (tevékenységre, magatartásra, attitűdre) való alkalmasság értelmében. A képességek társ.-i relevanciája nem önkényes ítéletek és akciók útján, hanem az adott kultúrkörben kikristályosodott értékrendszer és érvényesítésének tapasztalatai alapján, társ.-i közmegegyezés szerint alakul ki. A nevelés tehát a társ.-i érdekeket tudatosan szolgáló, a társ.-i reprodukció szükségleteinek alárendelt tevékenység. Ezekre a szükségletekre a nevelés kétféle módon szokott reagálni: v. szolgaian alkalmazkodik a pillanatnyi hatalmi igényekhez, v. autonóm módon mérlegeli és érvényesíti az aktuális és a perspektivikus társ.-i szükségleteket. Egy dinamikus társ. körülményei között pl. az ált. képességfejlesztés jobban megfelel a társ. hosszú távú érdekeinek, mint az adott munkafeladatokra való közvetlen, speciális felkészítés. Ebben a megközelítésben a kifejlesztett egyéni képesség nemcsak a társ.-i tevékenység feltétele és eszköze, hanem önérték is. Az ?öncélú? egyéni képesség ? a társ.-i gyakorlat tanúsága szerint ? hosszú távon rendszerint ?hasznosnak? bizonyul, mert a benne foglalt alkotóképesség új fejlődési pályákat nyit meg a társ.-ban. ? A nevelés eredete a term.-tört.-i múltra, nevezetesen a nem genetikai átörökítést szolgáló bioszocializációra vezethető vissza. A csoportstruktúra, a csoportkommunikáció, a csoportra jellemző viselkedési szabályok elsajátítása feladatot jelent az egyed számára, ami az állati játék, tanulás és munka folyamataiban a mintaadó és a mintakövető állatok kvázi-ped.-i viszonyainak sokaságát feltételezi. A bioszociális létbe beépült új eszközök, cselekvési és jelzési módok fokozatosan kitágították azt a mozgásteret, amely a kulturális átörökítés számára rendelkezésre állt. Az előember a term.-es nevelődés, az ősember a term.-es nevelődés és a céltevékenységbe (pl. a vadászatba, a bőrfeldolgozásba) való beletanulás körülményei között nevelkedik. A mai ember őse megtartja a nevelés előbbi ősformáit, de azokat egy nagy jelentőségű új elemmel, az intézményes nevelés csíráját jelentő ?beavatással? egészíti ki. A beavatás és előkészületei nemcsak meghatározott életkori szakaszban, meghatározott ideig, elkülönített helyen, a ?beavató ember? irányításával folynak, hanem bizonyos értelemben társ.-ilag kodifikált tartalommal, társ.-i ellenőrzés mellett is. A szellemi és a fizikai erőpróbák nyilvánosak. A sikeres próbatétel gyökeresen megváltoztatja az egyed társ.-i (csoportbeli) státusát: felelőtlen gyermekből ?hivatalosan? is felelős (kötelezettségeit teljesíteni képes) felnőtté válik. Nemcsak nevet, hanem pozíciót is, szemléletet is cserél. Ez egyben az antropogenezisben is valóságos fordulatot jelent: a társ. szabályozó magatartása a dolgok termeléséről az emberek termelésének minőségi követelményeire is kiterjed. ? A nevelés tört.-i fejlődéstípusai többé-kevésbé hozzárendelhetők a társ.-i formációkhoz. A prekapitalista társ.-akban még erősek a hagyományos közösségi-áll. kötelékek. Az egyén önállótlan; helyzetét és fejlődési lehetőségeit a rokonságba, a települési közösségbe, a rendbe való beleszületés határozza meg. Az intézményes nevelésben a népességnek csak egy töredéke vehet részt. A népesség túlnyomó többsége a családi életben való részvétel útján, a ?term.-es nevelődés? körülményei között nevelődik. A kapitalista társ. az első igazán dinamikus társ., amely megteremti az autonóm egyéniség kialakulásának formális lehetőségét. (Ennek előfeltétele az egyéniséget elnyomó közösségek ált. felbomlása volt.) Az autonóm egyéniségek tömeges megjelenése azonban kemény gazdasági és szociokulturális korlátokba ütközött. Az ált. tankötelezettség bevezetése, az alap-, közép- és felsőfokú isk.-zottság fokról fokra növekvő hozzáférhetősége lassanként oldja, de korántsem szünteti meg az egyéni érvényesülés, az autonóm személyiséggé válás gazdasági és szociokulturális korlátait. Az azonban biztonsággal megállapítható, hogy a horizontálisan és vertikálisan kiépült isk.-hálózat a társ. dinamizálásának, mobilizálásának mindinkább meghatározó erejévé válik. A nevelés társ.-i rendeltetése, hogy az emberi haladás lényegi vívmányait mindenki számára hozzáférhetővé tegye. ? A modern, demokratikus, humanista nevelésnek az értékek, a vívmányok szintézisének álláspontjára kell helyezkednie. Ez részben az eszmék, részben a megoldási módok összegzését, szintetizálását igényli. A konzervatív, a liberális és a szocialista-szociáldemokrata irányzatok nemcsak ped.-i konzekvenciáikkal, hanem eredeti tartalmukkal is segíthetik ezt a folyamatot. Az el. erkölcsi normák, az egyéni szabadságjogok, a társ.-i igazságosság eszméi nem tagadják, hanem kiegészítik egymást. (Term.-esen mindez csak az irányzatok demokráciaképes változataira igaz.) Ugyancsak szintézisre érett vívmányokat halmozott fel a progresszív isk.-formák mindegyike: az okt.-isk., a nevelőisk. és a munkaisk. Mindegyik egy-egy nevelési funkciót, egy-egy nevelő tevékenységet állított nevelési rendszere középpontjába. Az okt.-isk. érdeme, hogy a rendszeres ismeretelsajátítás; a nevelőisk. érdeme, hogy a társas-közösségi kapcsolatok, a munkaisk. érdeme, hogy a rendszeres értékteremtő munka ped.-i értékeit felfedezte, és képességfejlesztési lehetőségeit kibontakoztatta. Sajnálatos tény, hogy ezeknek a külön-külön kifejlesztett ped.-i dimenzióknak a tudatos összekapcsolására, termékeny szintézisére mindeddig nem került sor. ? A nevelés mint tevékenység, abban az értelemben is komplex folyamat, hogy három nélkülözhetetlen résztevékenységet egyesít:

1. orientáló tevékenységet,

2. tevékenységszervezést,

3. képességfejlesztést.

A nevelés tudatos értékválasztás és értékekre orientáló tevékenység. Ha lemond erről a funkciójáról, ha tehát nem vezeti a ?nevelteket? valahonnan valahová, akkor egyetlen más funkcióját sem tudja maradéktalanul teljesíteni. A nevelés nem lehet programszerűen értékközömbös tevékenység, mert ez a gyakorlatban sorsukra hagyja a ?nevelteket?; nem tájékoztat, nem ösztönöz, nem segít. A nevelés tevékenységszervezés: a ?neveltek? önfejlesztő reáltevékenységének ped.-ilag tudatos megszervezése. A ped.-i tudatosság ebben az összefüggésben annak a belátását és következetes végigvitelét jelenti, hogyan alakíthatja az öntevékeny egyén egyszerre és egymással egységben a körülményeket és önmagát. Az egyik feltétele a másiknak, az egyén csak életpróbák, valóságos feladatok sorozatában alakíthatja és próbálhatja ki alkotóképességeit. Végül a nevelés: képességfejlesztés. A legfontosabb képességcsoportok, amelyek az ember társ.-i term.-ének kibontakoztatásához szükségesek ? pl. az együttműködésre és az egyetértésre törekvés képességei ?, a reáltevékenységekből fejlődhetnek ki és nyilvánulhatnak meg.

Gáspár László

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is