Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Nevelés az ... ----

Magyar Magyar Német Német
Nevelés az ... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Nevelés az írásbeliség előtt

Nem könnyű ált. érvényű szabályokat megállapítani a törzsi (nem rétegzett) társ.-ak nev.-i elveiről, mivel még a nyelvileg vagy kulturálisan homogénnek tűnő etnikumok is különböznek egymástól. Az írásbeliség előtti kultúrák nev.-i szokásairól bizonyos fokig képet alkothatunk kortárs törzsi kultúrák vizsgálata alapján. Tekintetbe veendő azonban, hogy ? eltekintve Amazónia és Új-Guinea egyes vidékeitől ? ?őseredeti? állapotban lévő népcsoportokat nemigen találunk. A vizsgálható ?egyszerűbb? embercsoportok nev.-i módszerei igen vegyes modelleket képviselnek, de mindig kapcsolódnak az életmód és a létfenntartás feltételeihez. Másként nevelik gyerekeiket egy vadász-gyűjtögető társ. felnőtt tagjai, és egészen más módokat ismer egy megtelepedett földműves törzs. A szavannán kóborolva élelmet kereső emberek csaknem kizárólag a táplálékszerzésre összpontosítanak, az ún. ?társ.-i? élet jelentősége csekély. Nehéz létfeltételek között gyakran találkozunk a születésszám korlátozásával, pl. a nambikuaráknál igen ritka a két gyerek. Vándorló törzsek esetében megállapítható, hogy a gyerek állandóan szüleivel van együtt ? mire járóképes lesz, aszerint, hogy fiú vagy lány, apjától, ill. anyjától, vagy idősebb rokonától tanul. Korán megismeri a vadászeszközöket. A tanítás nagy türelemmel történik. A lányok anyjuknak segítenek az élelem gyűjtögetésében, megtanulják kiválasztani az ehető növényeket stb. Amikor a vándorló népcsoportok az év bizonyos szakaszában találkoznak, élénkebb a társas élet. Nemcsak felnőttek, hanem gyerekek is kommunikálhatnak egymással (többek között játszhatnak, ami annyit jelent, hogy utánozzák szüleiket). A gyerekek utánozva tanulják meg az élelemszerzés fortélyait, de a közösségi együttlétek során történik az igazi szocializáció ? a gyerekek, bármilyen korúak legyenek is, részt vesznek rítusokban: megtanulják a rituális viselkedésformákat (táncolnak, énekelnek). A gyerekek módszeres nev.-ében igen nagy szerepet kap a játék, az imitatív játék, majd a beavatás, amiről ált. feltételezzük, hogy a szocializáció ?drámája?. ? A növénytermesztő társ.-aknál, pl. őserdei földműveseknél egészen más a nev. képe. A növénytermesztés lehetővé teszi, hogy nagyobb létszámú csoportok tartósan együtt maradjanak. Ez a rendszeres szociális élet alapja. A települések néhány órányira vannak egymástól, így a rokonok gyakran látogathatják egymást. Az őserdei törzseknél pl. minden családnak van gyereke (átlagosan három, de van hatgyermekes család is). ? A gyerekekkel való törődés csaknem minden törzsi közösségben fontos: ha az anya nem ér rá, az apa feladata lesz, ha ő is elfoglalt, idősebb testvére vagy más rokon. Ha elég nagyok hozzá, hogy elhagyják a biztonságos hajlékot, a gyerekek a nemek közötti munkamegosztás évezredes tradícióit követik. A fiúgyermek apját kíséri vadászútján, vagy amikor erdőt irt. Figyeli, miként készíti el eszközeit, és ahol tud segít. A lányok anyjukat követik az ültetvényre, segítenek a növények betakarításában, vagy a vízhordásban. Egy sor technikát is anyjuktól tanulnak. Az apák többféle játékot is készítenek a gyerekeknek. Ezek többnyire a felnőttek eszközeinek utánzatai. Minthogy több azonos korú gyerek lakik egy településen, közösen készülnek ? szüleiket követve ? a rituális beavatásra: a legényekből ekkor lesz felnőtt. A rítusok kellékeinek (maszkok, hangszerek) az elkészítésében az avatandó gyerekek is részt vesznek, közben megismerik a törzs mítoszait, és mindazokat a ?titkokat?, amelyeket a felnőttek őriznek. ? A törzsi közösségek nev.-éről egészében elmondható, hogy jelentős tényező a település típusa, így a tartós településeken, ahol több család és és több generáció folyamatos együttléte megvalósul, hatékonyabb a kultúra nemzedéki átadása. A nev.-t meghatározó egyéb feltételek: ? az alapszemélyiséget kialakító elsődleges ráhatás (az a szocializációs gyakorlat, amelynek lényege az elsődleges szükségletek kielégítése, mint pl. a lecsendesítés, a tisztaságra nev., vagy a létfenntartási technikák megismertetése stb.), és a másodlagos ráhatás (tiltások, vallás) együttesen alakítják ki a nev. feltételeit. A kulturális minták átadása egyik nemzedékről a másikra sosem teljes. A régi viselkedésmintákat nem mindig követik hűségesen, és folyamatosan keletkeznek új minták (tudatos vagy öntudatlan újszerű viselkedés, akár tárgyakkal, akár szokásokkal kapcsolatban.

Boglár Lajos

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is