Nevelés és fejlődés

Az ember viselkedésében, magatartásában, lelki életében maradandó változás sokféle hatás nyomán állhat elő. Tartós változásokat hoznak létre a biológiai folyamatok, a növekedés, a lelki folyamatok idegrendszeri alapjainak érése, a testi károsodások v. az öregedés. Változást hoz létre az önkéntelen v. szándékos tanulás, a tapasztalatszerzés, az emberi környezettel és az emberi kultúrával való sok szinten és sokféle formában történő állandó érintkezés, a szocializáció. Ezek közül az a változásfejlődés, amely valamilyen minősítő szempont alapján a korábbi állapothoz képest értékesebbnek, tökéletesebbnek tekinthető. Ált. szinten vizsgálva legnyilvánvalóbb fejlődés a felnőtté válás, amely magában foglalja a testi növekedést, a test növekedésével és az életkor előrehaladásával együtt járó testi-lelki változásokat, az idegrendszeri érést, az anyagcsere-folyamatok változását, ezek nyomán az egyre magasabb szintű lelki folyamatok kialakulásának lehetőségét, a tapasztalatszerzés és a tanulás lelki folyamatokat formáló hatását és mindazokat az egyéni lelki sajátosságokat, amelyek a felnőtté válás során egyre erősebben kifejeződik a személy egyedisége. A felnőtté válás közben lezajló testi változások ? a növekedés, az idegrendszeri érés stb. ? örökletes program szerint időben kisebb-nagyobb egyéni eltérésekkel jelennek meg. A testi fejlődésnek ezek a jellegzetességei életkori sajátosságok ként írhatók le. A beisk.-zás szempontjából a legfontosabb életkori sajátosság az iskolaérettség, amely a testi és lelki fejlettség mellett tudás-, ismeret- és képességszintet is jelöl. A testi változások sorában az életkorokra jellemző ált. sajátosságok mellett az életkor előrehaladásával fokozatosan kialakulnak a más gyermekektől eltérő egyedi sajátosságok. A testi fejlődés egyre erőteljesebb differenciálódás is. A testi változások mellett a felnőtté válás másik alakítója a gyermek személyisége, amely a gyermek egyéni szükségleteinek, érdeklődésének megfelelően szelektál a környezeti hatások között és irányítja a tapasztalatszerzést, a tanulást, a környezettel való kapcsolatot. A viselkedés, a magatartás és a lelki élet fejlődésében a gyermek személyisége a környezettel való kapcsolatfelvétel első pillanattól kezdve formálódik és miközben állandóan átalakul, az átalakulást irányítja is. A gyermeki személyiség fejlődést szabályozó szerepe azoktól a környezeti hatásoktól függ, amelyekkel a gyermek egyáltalán találkozik, amelyek a személyiséget alakítják. A gyermek személyisége azonban nem a környezeti hatások passzív lenyomata, mivel a gyermek idegrendszere a születés pillanatától kezdve, amikor személyiségről még egyáltalán nem beszélhetünk, már szelektál a környezeti hatások között, és az objektíven létező környezetben kezdi létrehozni a szükségleteinek kielégítése szempontjából fontos szubjektív környezetet. Azonban ahogy a gyermek személyisége nem a környezeti hatások passzív lenyomata, úgy a gyermek környezeti hatásokkal szembeni érzékenysége sem pusztán az egyedi biológiai szükségleteinek környezeti vetülete. A biológiai változások genetikus programja és a gyermek objektíven adott környezete egyaránt többféle személyiség kialakulásának lehetőségét rejti magában, és a gyermek fejlődése ezen lehetőségek közül csak egyfajta lehetőséget valósít meg. Sem a biológiai változások genetikus programja, sem a környezet objektív adottságai nem korlátozzák és nem határozzák meg, hogy e lehetőségek körén belül végül is milyenné válik a fejlődést egyre erőteljesebben irányító és önmagát egyre jobban kibontakoztató gyermeki személyiség. A testileg azonos genetikai program alapján ugyanabban a környezetben felnőtté váló egypetéjű ikrek viselkedésének, magatartásának, lelki életének eltérései jelzik azt, hogy a biológiai és a környezeti feltételek találkozásában mindig szabad játéktér van, ahol a benyomások, tapasztalatok óriási tömege az aktuális szükségletek és az aktuális környezeti feltételek esetleges egybeeséseinek sorozatán át alakítja ki az egyedi személyiséget. Adott környezetben és a fejlődés egyedi genetikus programja mellett a gyermek lehetne más is, mint amilyenné a felnőtté válás végén válik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akármivé válhatna, mivel a felnőtté válás mozgásterét az adott környezet és a biológiai változások genetikus programjának egyéni sajátosságai korlátozzák. Mivel a fejlődés biológiai és környezeti feltételei többféle fejlődési út lehetőségeit rejtik magukban, a nev. ugyan nem mindenható, de tág mozgástere van a lehetséges fejlődési utak közül a nev. szempontjából kívánatos fejlődési út és az azt irányító, ill. abban formálódó személyiség alakítására. A család v. az isk. a fejlődésre ható környezeti feltételeknek csak egy-egy szűkebb csoportját testesíti meg. A nev. hatékonysága attól függ, hogy a nev. a gyermeki személyiség ismeretében mennyire tudja a környezetet úgy alakítani, hogy a gyermek szükségleteit kielégítő környezeti hatások egyben a nev. céljainak megfelelő változásokat is létrehozzák.

Illyés Sándor

Szerkesztette: Lapoda Multimédia