Nevelési célrendszer

A ?cél? olyan ? létező vagy megfogalmazható ? tárgy, tulajdonság, helyzet, elvont vagy konkrét haszon, amely képes valamely igény, szükséglet, elvárás kielégítésére, és amely felé a tevékenység irányul. A célnak elemi szerepe van a cselekvés, a tevékenység motivációjában, és a cél elérése a tevékenység ?jutalma?. A cél elérésére, azaz az igény, szükséglet, elvárás kielégítésére való törekvés célszerűvé teszi az állati tevékenységet is, de a magasabbrendű intellektuális műveleteket is feltételező céltudatosságot általában csak az emberi faj jellemzőjének tartják. Az egyes ember és a különböző emberi csoportok, csoportosulások magatartását, tevékenységét a céloknak igen bonyolult ? többé-kevésbé összefüggő ? rendszere jellemzi. életcél. A nevelés minden formájában többé-kevésbé céltudatos, de mindenképpen célok által motivált tevékenység. A nevelési célrendszer legáltalánosabb értelemben azoknak az ideáknak, eszményeknek, távolabbi és közelebbi, elvont és konkrét, általános és egyes résztevékenységekre vonatkozó céloknak, és az általánosabb célok alapján megfogalmazott, azok lebontását, operacionalizálását jelentő feladatoknak igen bonyolult, különböző mértékben rendezett, ill. eltérő módon rendezhető, csoportosítható rendszere, amelyek megvalósítására, elérésére, beteljesítésére a nev. törekszik. A nevelési célrendszer tartalma történelmileg változó, a társadalom nevelési célrendszerét az adott társadalom gazdasági, szociális, világnézeti, politikai, kulturális, erkölcsi érdekei, értékei és törekvései határozzák meg. A centralizált autokratikus és a totalitárius társ.-i rendszerek a nev.-t is politikai, ideológiai törekvéseiknek kívánják alárendelni, és ezért nemcsak az oktatási rendszerre, hanem a társ.-ban zajló nev. minden területére és formájára egyetlen, egységes nevelési célrendszert kívánnak ráerőszakolni. A modern plurális demokráciákban a nevelési célrendszer is tagolt, eltérő, sőt egymással ellentétes eszményeket, célokat foglal magában. E társadalmakban a nev.-re valójában nem egy, hanem több, egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérő nevelési célrendszer hat, melyeket ? elméletileg is megalapozott és rendszerezett formában ? a különböző pedagógiai irányzatok is megjelenítenek. A nev. idődimenzióját tekintve a nevelési célrendszer magában foglalhat távlati célokat (eszményeket), stratégiai célokat (az eszményt realizálni kívánó tevékenység alapvető elemei, eseményei), taktikai célokat (egy rövidebb időintervallumra konkretizált célok), operatív célokat (az itt és most elérhető, az általánosabb érvényességű célokkal leginkább adekvát célok). A nevelési célrendszer a nev. komplexitásának megfelelően a célok bonyolult rendszerét jelenti, amelyben eltérő típusú, különböző funkciókat, szerepeket betöltő célok csoportjait találjuk. A nev.-i eszményeket, az általános nev.-i célokat a ped. gyakran a nev.-i és oktatás i (didaktikai) feladatokra bontja, ill. ezek rendszerében konkretizálja. Ezek rendszerezésére, a nevelési célrendszer strukturálására a ped. történetében és a jelenkori ped.-i irányzatokban többféle megoldással találkozunk. A nev. egyik specifikus jellemzője, hogy az eredmények az egyénekben, a személyiségekben jelennek meg, s ez elkerülhetetlenné teszi, hogy a célok a személyiségre vonatkoztatva is megfogalmazódjanak. A nevelési célrendszer e dimenziójában a célok struktúráját az egyes emberre vonatkoztatható, kívánatosnak, elérendőnek ítélt biopszichikai, pszichikai, szociálpszichológiai képességek, tulajdonságok, minőségek adják. E területen a célokat a ped. hagyományosan az értelmi, érzelmi, akarati és testi nevelés feladataiként értelmezte és írta le. Más megközelítésben a személyiségfejlesztés céljait a tevékenységre nevelés, a képességek fejlesztése és a szükségletek alakítása képezi, de a modern ped.-ban igen részletesen kidolgozott taxonómiákkal is találkozunk (pl. B. Bloom). E feladatok egyes szerzőknél egyszerűen kiegészülnek az ember társ.-i minőségére utaló vagy különböző politikai-ideológiai megfontolások alapján fontosnak ítélt feladatokkal: így pl. az erkölcsi, az esztétikai. avagy a politechnikai, ill. világnézeti nevelés feladataival. Célelméleti szempontból azonban ezek a feladatok a nevelési célrendszer más-más dimenzióit jelentik, ezért elméleti és gyakorlati szempontból is kidolgozottabbak azok a megoldások, amelyek a személyiségre, annak pszichikus struktúrájára vonatkozó céloktól megkülönböztetik és külön feladatrendszerbe rendezik az emberi tevékenység alaptípusaival, ill. a kultúra és a tudomány (az emberi tudás és képesség) fő területeivel összefüggő célokat. Így pl. Gáspár L. a gyakorlat alapformáira alapozva a tanulásra, a munkára, a közéleti-politikai és a szabadidős tevékenységekre vonatkozóan fogalmazza meg a nev. céljait, míg az MTA EKB az általános műveltség (a kultúra és tudomány) szemszögéből a nyelvi-kommunikációs; a matematikai; a természettudományos; a történeti, társadalmi, politikai; az esztétikai, a szomatikus és a technikai nevelés területeit tekinti a nevelési célrendszert strukturáló főbb területeknek. A nevelési célrendszer további fontos dimenzióját jelentik azok a célok, amelyek a személyiségnek az eszmei értékek világához, a társadalomhoz, a kultúrához, a másik emberhez és önmagához való viszonyára, értékrendszerére, attitűdjeire vonatkoznak.

Mihály Ottó

Szerkesztette: Lapoda Multimédia