Nevetés
a lélekzés sajátos módja; a kilélekzés gyorsan egymásután
lökésszerüen, zajjal megy végbe, a belélekzés pedig mélyen, egyhuzamban,
némileg gyorsítva; azonkívül az arc izmai olykép húzódnak össze, hogy a száj
kiszélesedik s a száj szögletei fölfelé húzódnak. Ha ezek az izommozgások a
rendesnél nagyobbak, vigyorgás támad; ha csekélyebbek: mosolygás: maga a
kilégzés itt alig vagy éppen nem lökésszerű. A N. önkéntelen mozgás, u. n.
reflex mozgás; valamely inger hozzájárulása, tudatunk közvetítése nélkül
átszármazik az agyvelőben azoknak az idegeknek a végeire, melyek az illető
izmokat mozgatják. Mégis annyiban sajátos reflexmozgás, hogy tudatos
akaratunkkal is előidézhetjük, esetleg pedig akaratunkkal megakaszthatjuk az
inger átszármazását az illető idegvégekre, elnyomhatjuk a nevetést. Akik nagyon
érzékenyek, nemcsak hogy el nem nyomhatják a N. ingerét, ellenkezőleg azokat
valóságos nevetőgörcs foghatja el. V. ö. Hecker, Die Physiologie und
Psychologie des Lachens (1873); Darwin, Az indulatok kifejezése (1882)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|