Névutó

a nyelvtenban az a viszonyszó, mely a névraggal ellentétben a névtől különvált szó, s a névnek rendesen utána járul (ellentétben az indogermán nyelvek prepozícióival). E szócskák a névszó jelentményének hely, mód, idő s más egyéb körülmény szerinti viszonyítására használtatnak, p. sátor alatt, ünnep után, szükség miatt. (A magyar névutók használata legbővebben van tárgyalva Simonyi Zs. Magyar határozók c. akadémiai pályaműve 2. kötetében.)

Forrás: Pallas Nagylexikon