Névutó
a nyelvtenban az a viszonyszó, mely a névraggal ellentétben
a névtől különvált szó, s a névnek rendesen utána járul (ellentétben az
indogermán nyelvek prepozícióival). E szócskák a névszó jelentményének hely,
mód, idő s más egyéb körülmény szerinti viszonyítására használtatnak, p. sátor
alatt, ünnep után, szükség miatt. (A magyar névutók használata legbővebben van
tárgyalva Simonyi Zs. Magyar határozók c. akadémiai pályaműve 2. kötetében.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|