Newton

1. Izsák, angol fizikus és matematikus, szül. Woolsthorpeban (a Lincholnshireben fekvő Colsterworthban) 1643 jan. 5., megh. Londonban 1727 márc. 31. Gyenge testalakatu gyermek volt; 12 éves koráig nagyanyja nevelte, amidőn Granthamba küldték, hogy az ottani iskolát látogassa; eleinte nem szivesen tanult, később azonban az osztályában a legelső volt. 1660. N. a cambridgei egyetemre lépett, hol kiváló kedvvel tanulmányozta Descartes, Keppler és Wallis munkáit. 1666. a Cambridgeben dühöngő pestit miatt kénytelen volt félbeszakítani tanulmányait; az egyetemen Barrow dr.-ral szoros barátságot kötött és miután Barrow 1669. lemondott tanári székéről, helyébe N. -ett a cambridgei egyetemen a matematika tanára. Ez időben már számos fölfedezése volt ismeretes; 1672. a Royal Society tagjává választotta. N. munkáinak sok bámulója volt, azonban néhány nevezetes tudós több dologban támadta meg nézeteit; nevezetesen Hooke a hires fizikus volt az, ki N.-nak a vékony lemezek szinére vonatkozó elmélete ellen támadást intézett. N. nem volta barátja az irodalmi vitatkozásoknak; Hooke támadása ezért nagyon elkedvtelenitette és azon elhatározásra vezette, hogy Hooke életében nem ad ki optikára vonatkozó munkát. 1688. a cambridgei egyetem képviselésére a parlamentbe küldték, melynek ülésein egész annak feloszlatásáig részt vett. Idegrenszerének tuleröltetése, anyagi gondok, valamint azon meggyőződés, hogy érdemeit nem méltatják eléggé, lelkére igen rosszul hatottak. 1692. bizonyos lelkii zavartság vett erőt rajta, miből csak lassan és teljesen talán sohasem gyógyult ki. 1695. Montague Károly barátja pártfogása következtében a pénzverő hivatal felügyelőjévé, 1699. pedig «master of mint»-té nevezték ki. Ugyanezen évben a párisi akadémia külső tagjai közé választotta és 1701. cambridgei egyetem ismét a parlamentbe küldte; 1703- a Royal Society elnöke lett, mely hivatalt egész haláláig viselte; 1705. pedig amikor Anna királyné a cambridgei egyetemet meglátogatta, N. lovaggá lett. Utolsó éveit Londonban töltötte. Tetemét a westminsteri apátságban tették örök nyugalomra, hol 1731. rokonai szép síremléket állítottak neki; 1755. márványszobrot emelrek Cambridgeben N.-nak.

Tudományos müködése igen sokoldalu. Mindenekekőtt az újabb matemetikai fizika megalapítója. Hogy azonban ő a fizikát biztos alapokra fektethesse, szükségessé vált mindenek előtt a matematika fejlesztése; N. nagy matematikai tehetsége épp nagyon alkalmas volt e feladat megoldására. Ő mindig szivesen foglalkozott matematikával és első nagy felvedezése is e térre vonatkozik; ezen felfedezése a róla enevezett binominális (kéttagi) sor (l. Binom). Ez vezette őt azután a fluxio-számításra (l. Infinitezimál-számítás) melynek feltalálása körül forgott késöbb Leibnizcel folytatott pioritási harca. N. legnagyobb fölfedezésének azonban az általános nehézkedés (gravitáció) törvényének felfedezését kell tartanunk. A monda szerint N. e nagy problémára egy fáról leeső alma vezette. A gravitációra vonatkozó vizsgálódásainál a Hold és Föld egymásközti viszonyából indult ki; e viszony vizsgálása vezette arra a feltevésre, hogy ugyanaz az erő, megy a Holdat Földünk felé vonzza, ugyanaz szerepel az egész világrendszerben, tehát ugyanazon erő kényszeríti a követ, hogy a földre essék, stb. E feltevések igazságáról számítás útján akart meggyőződni; mivel azonban a Föld átmérőjének pontos száma nem állott rendelkezésére, számítása helyes nem lehetett és ennélfogva feltevését egyenlőre ejtette; csak amikor pontos adatokat kapott a Föld átmérőjére vonatkozólag, győződhetett meg elmélete helyes voltáról. N. törvénye szerint a Nap és az égi testek vonzó ereje a távolság négyzetével fordított arányban működik. N. törvénye természetesen a fizikai csillagászatot is új alapokra fektette és az egész kozmologiai világnézetre vonatkozólag döntő lett. A mekanika terén kivívott páratlan érdemein kivül igen nagy érdemei vannak az optika terén is. Mindig kedvelt foglalkozása volt az optikai kisérletezés. Először is a színszóródás problémájával kezdett foglalkozni. A színszóródást már ő előtte is ismerték ugyan, de neki sikerült először e tünemény helyes megfejtése. Vizsgálatai alapján kimondotta, hogy a fehér napfény nem homogén, hanem különböző törésü fénysugarakból áll. A fény diszperziójára vonatkozó kisérletei vezették annak felismerésére, hogy főkép miért tökéletlenek az optikai eszközök. Mivel pedig nem látta át, hogy több prizma, illetőleg lencse egyesítésével mégis lehet akromatikus képet nyerni, sőt az ellenkezőjéről meg volt győződve: ez a körülmény figyelmét a tükörrel ellátott optikai eszközökre fordította. Miután James Gregory tükörteleszkópjának szerkezetét megismerte, ehhez hasonlót, de ettől némileg eltérőt szerkesztett ő maga és miután az általa készített tükörteleszkóp nagy elismerésben részesült, egy újat szerkesztett, melynek szerkezete újra javítva volt. Hogy a színszóródásra vonatkozó elméletét igazolja, a szivárvány-szineket fehérré egyesítette. Nevezetesek azon vizsgálatai is, melyek vékony lemezkék szineire vonatkoznak. Ezek után N.-nak vizsgálatai eredményeit egy általános fényelméletbe kellett beosztania, mi a nagy tudósnak kevésbé sikerült. A fényelmélet terén ugyanis a fényanyag elméletét állította fel és a «fits» (vices) feltevése által igyekezett némely jelenségeket megmagyarázhatóvá tenni. Ezen mesterkélt fényelmélet a jelen század első feléig állott fenn, minthogy N. nagy tekintéje támogatta, addig mig Fresnel az interferencia tünemény alapján tarthatatlanságát kimutatta. Ami dolgozatait illeti, közülök a következő címüeket említjük: Philosophiae naturalis principia mathematica (London 1687, 2. kiadás 1713; kommentárral Lesueur és Jacquier, Genf 1760, 4 kötet; újra kiadva Wrighttől London 1854, 2 köt.; Thomson és Blackburnetől 1871; Frosttól 1878; németül Wolferstől 1873), N. legnagyobbszerü munkája. Továbbá említendők: Optics or a treatise of the reflections, refractions, inflections and colours of light; also two treatises of the species and magnitude of curvilinear figures (London 1704). Számos a matematikára, matematikára és fizikára vonatkozó értekezése a Philosophical Transactionsban jelent meg. Összes művei: Opera quare extant omnia, commentariis illustrabant Sam. Horsley (5 köt., London 1779-85).

2. N. Károly Tamás, angol archeologus, szül. Bredwardineben 1816 szept. 13.., megh. Londonban 1894 nov. 28. Oxfordban tanult, 1840-52. a British Museum régészeti osztályában segédőr volt s ekkor mitilinei alkonzulnak nevezték ki. Itt megtalálta a halikarnasszusi mauzoleum maradványait, érdekes ásatásokat rendezett Halikarnasszusban, Knidoszban és Branchidaeben. A becses régiségeket, amelyeket gyűjtött, a British Museumban helyezték el. 1860. angol konzul Rómában, 1861. a British Museum görög és római régiségeinek őre, 1880. a londoni University Collegen az archeologia professzora. Irta: a history of discoveries at Halicarnassus. Cnidus and Branchidae (London 1862); Travels and discoveries in the Levant (u. o. 1865); Synopsis of the contents of the British Museum in the departm. of Greek and Roman antiquities (u. o. 1867-71); essays on art and archeology (u. o. 1880).

Forrás: Pallas Nagylexikon