Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Nibelung-én... ----

Magyar Magyar Német Német
Nibelung-én... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Nibelung-ének

(igazi német nevén der Nibelunge Nt), naív német népeposz, mely egyúttal a világirodalom legjelentősebb epikus alkotásainak egyike. Mondai tartalma szerint a hős Siegfried szereti és nőül kéri Günther burgundi király hugát Krimhildát, de hogy ezt elnyerhesse, olyan kalandokba bocsátkozik, melyek eleinte az ő halálát, majd Krimhilda boszuja folytán a burgundok vesztét okozzák (l. Kriemhild). Ez a monda ugy tartalmára, mint alakjára nézve egyaránt hosszas fejlődés eredménye. Mondai magva egy régi mitosz, mely a mai mesékben is megállapítható és lényegében a következő: Siegfried a sárkányölő, megszabadítja a Brunhild nevü valkürt, de akkor maga hatalmába kerül Grimhilnek, aki éjjeli démon és testvéreinek a niebelungoknak, akik megtorolják rajta, amiért egykor egy kincset elragadott tőlök. Ezzel a mitoszi maggal frank földön az V. sz.-ban összeolvadt az a történeti monda, mely a burgundoknak a hunokkal való harcát tárgyalja (l. Burgundia) és Attila halálára is kiterjeszkedik. A monda bejárta egész Németországot, sajátos alakban átment az izlandi (nord) irodalomba is, de végre gyökeret vert déli Németországban, ahol különösen Krimhild alakja nyert jelentőségben, ugy hogy lassankint fölülmúlta az eredetileg sokkal hősiesebb Brunhildát. Történeti alakok is szövődtek a mondába, jelesül Attila hunn király, a gótok hires hőse veronai detre, kinek monloknyiláról a magyarok is regéltek, továbbá a címermondából ismeretes lantos Volker és Irnfried az utolsó türingiai király. Amily népszerű volt ez a monda és annak epikus feldolgozásai (köztük a N.) az egész középkorban, oly kevéssé foglalkoztak vele az újabb idők emberei, amíg egy Bodmerrel társalkodó orvos, Obereit Herrman, a mult század derekán Hohenemsben felfedezte a N. egyik kéziratát. Ebből adta ki a költemény második felét Bodmer (Zürich 1757), majd az egészet Miller (Berlin 1782), a nélkül azonban, hogy a politikai és irodalmi világ figyelmét magára vonta volna (Geothe bele sem nézett). Csak von der Hagen Frigyes (l. o.) kutatásai keltették fel az érdeklődést, amely még fokozódott, midőn Lachmann Wolf Frigyesnek a homerosi költemények kritikájában (l. Homeros) elfoglalt álláspontját a N.-re alkalmazván, azt állította, hogy az régebbi balladaszerü költemények alapján készült tákolás (l. Lachmann). Ez az elmélet (Liedertheorie) csak 1854. ingott meg Holtzmann támadása folytán, kinek nézete szerint a mű egységes, szerzője pedig Konrád, Pilgrim passaui püspök iródiákja. Még jobban megingatták Lachmann elméletét Pfeiffer, ki a versforma alapján és Bartsch, ki a versalkotás és rímelés szempontjából szintén egy szerző mellett kardoskodtak és ezt a Kürenberg (l. o.) nevü minnesingerben látták. Lachmann hivei (Rieger, Müllenhof, Liliencron, Scherer, Henning) nem adták meg magukat, de ellenkezésök dacára a vita eredményei a következőkben foglalhatók össze: eleinte egyes dalokban terjedt a monda, melyek kiváló hősöket vagy mozzanatokat domborítottak ki (Siegfried halála, a sárkányviadal). A lovagkori műeposz idején (Heinrich G. szerint 1170 kör.) aztán akadt egy osztrák költő, aki az egész anyagot egységes terv szerint feldolgozta és ez alkalommal a nibelungi strófát használta. Az első feldolgozást aztán 1190 és 1200 közt két költő egyszerre újból dolgozta át, s ennek eredménye egyfelől a sanktgelleni kézirat, másfelöl a Lassberg-féle (donaueschingeni) kézirat szövege. Esztétikai szépségeivel a N. akkora hatást gyakorolt az utána következő német (sőt részben magyar) irodalomra és művészetre, mely Homeros kivételével páratlannak mondható. A németeknél a drámai téren Raupach, Geibel és Heddel; a zenei dráma terén Wagner, az eposzban Jordan V. használták fel és fejlesztették tovább a N. anyagát, a képzőművészetben méltó hirnévre jutottak Schnorr müncheni freskói (kicsinyben meg vannak a N. Szász Károly-féle fordításának Ráth-féle díszkiadásában, l. az irodalmat). A magyar költészetben Arany János Buda halála tünteti fel a N. hatását, nemkülönben a Hun utódok Váraditól.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is