Niccolini

Ker. János, olasz költő, szül. San Giulianóban 1782 okt. 31., megh. Firenzében 1861 szept. 20. Pisában tanult s a történelem meg a mitológia tanára, majd a firenzei szépművészeti akadémia titkára volt. Első tragédiája, Polissena, 1810. megnyerte az Accademia della Crusca nagy díját. Ezt követte Ino e Temisto, Medea, Edipo, Matilde és Nabucco, mely utóbbit névtelenül adta ki (London 1819) s az ókori babiloni király alakjában I. Nepoleont személyesítette meg. Igen nagy hatással voltak korára: Giovanni da Procida (1830), Lodovico Sforza (1833), Rosamunda d"Inghilterra (1839), de legkivált Arnoldo da Brescia, mely egyszersmind legkiválóbb alkotása is; ezekben mindenütt a hazaszeretet és a szabadság lángjait élesztgeti kortársai szivében; ilyen irányu verses novellája is: Irene Malatesta (1837). Hagyatékában találták: Storia della casa di Svevia in Italia (Milano 1881) és lirai költeményeit, melyeket először Gargiolli adott ki N. összes művei közt (8 köt., Milano 1875-81). Később jelent meg: Lezioni di mitologia ad uso degli artisti (Firenze 1855); Poesie inedite (u. o. 1884). V. ö. Vannucci, Ricordi della vita e delle opere di G. B. N. (Firenze 1886).

Forrás: Pallas Nagylexikon