Nicolai

l. Fülöp, német egyházi dalköltő, szül. Mengeringhausen faluban 1556. aug. 10., megh. Hamburgban 1608 okt. 26., hol főlelkész volt. Előbb 1588 óta Windungenben, 1596 óta pedig Unnában volt evang. lelkész. Korának egyik legjobb egyházi dalköltője (Freudenspiegel des ewigen Lebens, 1599), kinek egyes dalai (Wie schön leuchtet der Morgenstern; Wachet auf, ruft uns die Stimme) még ma is élnek az evang. egyházban. A reformátusok ellen irt vitairatai a kor szomoru termékei közé tartoznak. Életét megirták Curtze (1859) és Wendst (1859).

2. N. Kristóf Frigyes, német könyvkereskedő és iró, szül. Berlinben 1733. márc. 18., megh. u. o. 1811 jan. 8. Miután 1749 óta Odera-Frankfurtban a könyvkereskedést megtanulta és nem közönséges általános, főleg irodalmi műveltséget elsajátított, visszatért 1752. Berlinbe, hol Lessinggel s Mendelssohnnal bizalmas baráti viszonyba lépett s kiadta első művét: Briefe, d. jetzigen Zustand. d. schönen Wissenschaften betreffend (1755, újra kiadta Ellinger 1894.), melyben magas álláspontról igen figyelemre méltó képét adja a korabeli német irodalom gyengéinek. Azután kiadta Mendelssohnual a Bibliothek der schönen Wissenschaften I-IV. kötetét (1757-60) és Lessing, Mendelssohn és Abbt közreműködésével a századnak egyik legkitünőbb folyóiratát: Briefe, d. neueste Literatur betreffend (1759-64, 24 köt.), melyet Lessing lángeszü kritikája korszakalkotó, maradandó becsü vállalattá tett. Utolsó folyóirata, az Allgemeine deutsche Bibliothek (1765-91, 106 köt.) és ennek folytatása, a neue allgemeine deutsche Bibliothek (melyet N. 1801-5-ig szerkesztett), szintén rendkivüli, de nem kedvező hatással volt a korra, mert N. ebben, főleg 1775 óta a lapos észszerüség és üres fölvilágosodás mértékével birálja a századnak hatalmasan emelkedő irodalmát, melyet sem megérteni, sem méltányolni nem képes. Történelmi szempontból értékes művei: Beschreibung von Berlin und Potsdam (1769); Anekdoten von Friedrich II. (1788-92, 6 füzet), de különösen: Beschreibung einer Reise durch Deutschland und die Schweiz (1783-96, 12 köt.), Dél-Németország katolikus tartományai művelődési s irodalmi viszonyainak nem egészen tárgyilagos, de mindenkép érdekes és tanulságos rajza. (Ekkor járt N. Pozsonyban is.) Regényei: Leben udn Meinungen des Magisters Sebaldus Nothanker (1773-1776, 3 köt. az érzelgősség, képmutatás és tudós szédelgés ellen); Freuden d. jungen Werther (1775, Geothe regénye ellen); Geschichte eines dicken Mannes (1794, 2 köt., az egyetemi élet kinövései s a filozofia tulzásai ellen); Vertraute Briefe v. Adelheid an ihre Freundin Julie (1799, Geothe és a romantikus iskola ellen) és Leben und Meinungen Sempronius Gundiberts (1798, Fichte ellen). Utóbb ellentétbe helyezkedett az egész újabb kori irodalommal s megtámadta Herdert, Geothét, Schillert, Kantot, Fichtét, a romantikusokat stb. Ein feyner kleyner Almanach (1777-78, 2 rész, újra kiadta Ellinger 1888.) c. művében a népdalt tette nevetségessé. Végre mindenki ellene fordult és N. általános gúny tárgya lett, bár maga élete végéig Lessing utódjának és a német irodalom diktátorának tekintette magát. Fichte pedig valósággal megsemmisítette: Nicholai"s Leben und wunderbare Meinungen, herausgegeben von Aug. W. Schlegel (1801). Érdekes önéletrajza (1806) és Über meine gelehrte Bildung (1799) c. könyve. Életét megirta Göckingk (1820) és (válogatott műveivel) Sauer Ágost, Lessing"s Jugendfreunde (1883). Herderrel folytatott levelezése megjelent 1887. V. ö. Heinrich G., N. Frigyes hazánkról 1781 (Pesti Napló 1878. máj. 5.).

Forrás: Pallas Nagylexikon