Nicotera

János báró, olasz államférfiu, szül. San Biaseban (Calabria) 1828 szept. 9., megh. 1894 jun. 13. Jogot tanult s korán csatlakozott az ifju Itália forradalmi társulathoz; 1848. részt vett a calabriai fölkelésben s később tiszti ranggal a római köztársaság hadseregébe lépett. 1849. megsebesült és egy ideig Torinában visszavonultságban élt, de már 1857. a Mazzini által Sapri ellen szervezett expedicióhoz csatlakozott. De ezen a Bourbon-dinasztia megbuktatása végett megindított expedició tagjait elfogták és N.-t élethossziglani gályarabságra itélték, melyet N. kezdetben Nápolyban, majd Faviguana szigetén (Szicilia nyugati partján) volt eltöltendő. 1860. kiszabdítá őt Garibaldi, aki egyúttal mint tisztet önkéntes csatába fogadta, melyben aztán N. 1860. és 186l., majd 1866. s 1867. szolgált. A parlamentben Salerno városát képviselte s a balpárt vezetőihez tartozott, s midőn a balpárt 1876 márc. a consorteria uralmát megbuktatta, N. a Depretis-kabinetben a belügyi tárcát kapta. hivatalos hatalmát ellenfeleinek erélyes megfékezésére s dél-itáliai barátainak és hiveinek jutalmazására használta. Minisztertársai 1877 dec. 16. lemondásra kényerítették. N. ezután beszujában minden következő minisztérium ellen fondorlatokat szőtt s többet meg is buktatott. A parlamentban az u. n. pentarchia vezetői közé tartozott. 1891 febr. Crispi bukása után a Rudini-minisztériumban a belügyi tárcát vette át, de már máj. le kellett mondania. Élte alkonyán nagy számu ellenfelei csúnya pörbe keverték; azt fogták rá, hogy az 1857-iki expedició, illetőleg elfogatása után terhelő vallomást tett fogolytársaira nézve és ez árulás fejében enyhítette volna a Bourbon-kormány fogságát. V. ö. Giordano, La vita ed i discordi di Giovanni N. (Salerno 1878); Mauro J., N. élete (németül Lipcse 1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon