Niello

(olasz, középkori latin nigallum, a. m. fekete) fémeknek és kénnek keveréke, mellyel az ezüstöt feketére festik. Plinius szerint már ismerték és használták volna az egyiptomiak is, akik ezt a festéket ezüstnek, vöröséznek és kénnek egyenlő részekben való ötvözése útján állították volna elő. A középkorban és a reneissance idejében a fönmaradt leirások szerint a fönti alkotó elemekhez még ólom is járult. Manapság is ugyanezen anyagokból készül, csakhogy igen eltérő részarányban, aminek következménye, hogy más és más ötvös műhelyéből kikerült N. szine igen különböző, az egyik sötét fekete, a másik halvány szürke. A szokásos eljárás szerint előbb az ezüstöt és a vörösrezet olvasztják össze, azután ólmot, majd végül boraxszal kevert ként tesznek hozzá. Az ekként kevert és megömlesztett anyagot sürün keresztba rakott pálcákon vagy galyakon át hideb vizbe bocsátják és az ekként képződött apró szemeket porrá törik. A N.-val festendő ezüst tárgy fölszinébe a rajzot bevésik és a rajz barázdáiba a szalmiák-oldattal kevert nielloposzt bekenik és rá olvasztják. Ha ez meghült, akkor a tárgyat tajtkővel pallérozzák, aminek következtében az ezüst fölszine megtisztul, a bevésett rajz ellenben fekete marad. A N.-t a középkorban és a reneissance idejében ezüst kelyhek, tálcák, kardmarkolat, s effélék díszítésére használták. A díszítés e módját nagy sikerrel gyakorolták a XV. sz.-beli olasz ötvösök, akik közt kivált nagy hirü volt Maso Finiguerra. Az ötvösök a véseményről, mielőtt azt N.-val kitöltötték volna, kénre vagy papirra levonatokat készítettek, hogy meggyőződjenek a vésemény helyességéről. Az ilyen lenyomatok fölötte ritkák. A rézmetszetek gyüjteményeiben őrzött lenyomatok egy részét hamisítványoknak tartják. Vannak olyan lenyomatok is, melyek a N.-nak az ezüst tárgyról való későbbi eltávolítása után készültek. Egy ideig tévesen azt tartották, hogy a XV. sz.-beli olasz ötvösök N.-lenyomatok révén találták volna föl a rézmetszetet. A XIX. sz.-ban Dél-Olaszországban, Krimben, kivált pedig a Moszkvától D-re fekvő Tulában művelték a N.-t. Az ekként díszített tárgyak Tula név alatt ma is közkedveltségnek örvendenek. Újabb időben egyebütt is, jelesül Bécsben sok Tula-munka készül.

Forrás: Pallas Nagylexikon