Niem

Detre (Nieheim), középkori német krónikás, szül. Niedeimban Vesztfáliában 1340 körül, megh. Maastrichtban 1418. Tanult jogot, Olaszországban is járt és azután Avignonban telepedett le, hol XI. Gergely és Rota Romana jegyzőjévé tette. 1395. IX. Bonifác verdeni püspökké tette, de mert Vencel király nem akarta őt invesztiálni és mert szigora miatt káptalanjában nem volt barátja, fel sem szentetette magát, otthagyván Verdent, megint Rómába tért vissza. Elkeseredett állapotában kortörténetet és saját élményeit kezdé megirni. Több fontos munkát hagyott hátra. Az első a Liber Cancellariae apostolicae. Másik műve a Stilus Palatii Abbreviatus. Mind a kettőt kiadta Erler György (Lipcse 1888). Történelmi munkái közül sok elveszett; megvan ellenben De schismate c. munkája (Az egyházi szakadás), aránylag jó forrásmunka, bár nem sokat kutatott és birálgatott és saját keserűségét is megörökítette e munkában. Ennek folytatása XXIII. János életrajza (Vita) és a Nemus unionis címet viselő oklevélgyüjtemény a pisai zsinat történetéhez; továbbá a Privilegia aut jura imperia cimü jogtörténeti munka (A német birodalom jogai és kiváltságai) és több kisebb röpirat. Vajjon a De modis, De difficultate unionis és a De necassitate ecclesiae reformationis c. irat, melyek irója az egyháznak főben és a tagokban való reformját sürgeti, csakugyan tőle származnak-e, még kérdéses. Említésre méltó, hogy Nagy Lajos magyar király viszonyát a szkizmához, Nápolyi Janka bukását, Kis Károly és fia, Nápolyi László és Zsigmond király egyes dolgait és a nikápolyi csatát eléggé hiven irja le.

Forrás: Pallas Nagylexikon