Nigra
Konstantin gróf, olasz államférfiu, szül. Ivreában 1827 jun.
12. 1848. egyetemi hallgató létére belépett a hadseregbe és kitüntetéssel
hacolt Santa Lucia és Rivoli mellett. Azután Azeglio miniszterelnök figyelmét
vonta magára egy pályaművével, aki őt a külögyminisztériumban állással kinálta
meg. 1855. Viktor Emanuel királyt és Cavourt kisérte Párisba és Londonba. Részt
vett a párisi béke-kongresszusban is, szintugy az 1859-iki zürichi
békealkudozásokban. Ugyanebben az évben a szárd kormány Párisba küldötte
követnek és ebben az állásban III. Napoleon és nejének bizalmát érdemelte ki. A
császárság bukása után is megmaradt Párisban, 1876. azonban Minghetti bukása
után Szt.-Pétervárra, 1882. Londonba, 1885. pedig Bécsbe küldték követnek, ahol
mai napig is mint nagykövet szolgálja hazáját és a hármas szövetség fenmaradása
körül buzgólkodik. 1882. grófi rangra emelték, 1890 dec. 4. pedig szenátorrá
nevezték ki. 1896 máj. részt vett Budapesten a milleneumi kiállítás
megnyitásában és a külföldi diplomaták tiszteletére rendezett banketten (máj. 6.)
ő mondotta mint a diplomáciai kar doyenje az első tósztot a királyra és
hazánkra. N. irodalmilag is működött; munkát irt az olasz nyelvjárásokról és
népköltészetről és kiadta a Glossae hibernicae veteres (Páris 1869) c. munkát,
melynek kéziratát Torinóban őrzik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|