Nikephoros

három keletrómai császár neve.

1. N. (I.), uralkodott 802-811-ig, szül. Szeleuciában (Pisidia), tisztviselő lett, Iréne császárné kegyéből a pénzügy élére került és elvégre Irénét megbuktatta. Súlyos adókat vetett ki a népre és nem volt barátja a barátoknak. Miután az araboktól ismételten vereséget szenvedett, 806. csúfos békét kötött velük; a bolgárok khagánja pedig, Krum, 811 jul. 25. hadastul lesbe csalta és felkoncolta. Fia, Staurakios követte a trónon.

2. N. (II.) Phokas, uralkodott 963-969-ig, szül. Kappadóciában, mint Phokas Bardas tábornok fia, megöletett 969 dec. 10. Ő is a hadvezéri pályán alapította meg jövőjét és hirét a VII. Konstantinos és II. Romanos alatt szerencsésen ütközött meg Alsó-Itáliában és Ázsiában az arabokkal, akiket 961. Kréta szigetéről is elűzött. Nem sokkal utóbb a halebi emirt is legyőzte. Győztes visszatérése után katonái és a nép II. Romanos halála után császárrá kiáltották ki (963 aug. 16.), mire (szept. 20.) Romanos özvegyét, Theophanót nőül vette. Erre újra megtámadta az arabokat, akik fölött Ciliciában és Sziriában több diadalt ült, sőt 969. Antiochiát is kiragadta kezeikből. Rosszabbul járt vezére, Bardas manuel Sziciliában, mig N. utóbb a bolgárokkal is szerencsés háborut viselt. Mindamellett a súlyos adók és a barátok szaván induló köznép nem szivelték N.-t, aki viszont a kolostorok segélyezését eltiltotta. Ennek még nagyobb elégületlenség lett a következménye és összeesküvés támadt, melynek N. áldozatul esett. Saját nejének szeretője, Tzimiskes János hadvezér ölte őt meg. N. uralkodása idején járt Konstantinápolyban I. Ottó német császár követe, Liutprand püspök, hogy a császár fia számára Theophano bizanci hercegnő kezét kérje. Liutprand követi jelentése érdekes világot vet a keletrómai császári udvarra.

3. N. (III.) Botoniates, uralkodott 1078-81-ig, a Phokas-családból. Ő is mint katona emelkedett befolyásra és saját katonái tették meg 1077 okt. 10. Kis-Ázsiában császárrá. Miután Niceát és Konstantinápolyt meghódolásra kényszerítette, VII. Mihály császár ellen indult, aki futásban keresett menekülést. Erre 1078 ápr. 3. Konstantinápolyban császárrá koronázták, mire az agg császár-, VII. Mihálynak fiatal nejét feleségül vette. A kormányt két szláv származásu kegyeltre, Borilosra és Germanosra bizta, mig vezére, Komnenos Elek, N. Bryennios és Basilakes pártütők ellen folytatott harcot (1078), akiket végre le is győzött. Komnenos Elek a besenyők fölött is ült diadalt (1079), Melissenos felkelővel szemben azonban, ki a szeldsuki törökök támogatásával kerítette Kis-Ázsiát hatalmába, szerencsétlenül harcolt. E miatt a császár szemrehányásokkal illette Komnenost, aki elkapatva szenvedélyétől, az agg N.-t 1081 ápr. lemondásra kényszerítette. N. erre kolostorba vonult vissza, ahol meghalt.

Forrás: Pallas Nagylexikon