Nikobarok

szigetcsoport az Indiai-oceánban a Kis-Andománoktól DDK-re 128 km.-nyire, 1905 km² területtel, 6915 lak. 10 nagyobb és 9 kisebb szigetből áll; 3 csoporta osztják, a D-i csoportban a nagyobb szigetek; Nagy-Nikobar (50 km. hosszu, 18 széles). és Kis-Nikobar; a középsőben: Kacsall (22 km. hosszu és 14 széles), Nankaori (10 és 10), Kamorta (26 és 14), Trinkut (10 km. hosszu, igen keskeny), a félholdalaku Teressza, Bompoka, Csaura és Tillangcsong; az É-iban Batti-malve és kar-Nikobar. E szigetek nagyobbára mészkőképződményekből állanak, nagyobb részüket középmagasságu hegyek takarják. A legmagasabb csőcs Nagy-Nikobaron van (720 m.). A forró és nedves éghajlat alatt a növényzet igen buja; különösen a D-i N.-on rengeteg erdők láthatók. A földmivelés ismeretlen, mivel a lakosok csak a vadászatból, halászatból és a vadon termő gyümölcsökből élnek. A legfőbb kereskedelmi cikk a kókuszdió, melyből évenkint mintegy 15 milliót szednek össze (a felét exportálják), továbbá az ehető madárfészek, teknősbéka, ambra és trepang. A rézbőrü, jól megtermett benszülöttek a malájokhoz hasonlítanak, de megkülönbözteti őket nagy szájuk a vastag ajkakkal, nagy füleik és csitri fekete hajuk. 1858. a britek alakszerüen is annektálták e szigetcsoportot; kormányzójukat (Chief Commissioner and Superintendet of the Andaman and Nicobar Islands) az indiai kormány nevezi ki. V. ö. Maurer, Die Nikobaren (Berlin 1867); Report on the Administration of the Andaman and Nicobar Islands for 1892-93 (Kalkutta 1893).

Forrás: Pallas Nagylexikon