Nikolozás
a galvanosztrégiai ipar legfontosabb ága közé tartozik;
célja az, hogy a vasat, rezet, sárgarezet, cinket s más könnyen oxidáló fémet
az oxidációtól mentes nikolréteggel védjenek meg. A bevonandó tárgyat előbb a
rozsdától és zsíradéktól (csávázás, ezüstözés) megtisztogatják s ezután vezető
drótra kötve a nikolfürdő negativ sarkára függesztik. A nikolfürdő rendesen
gyengén savanyu fürdő, melyet többnyire 500 g. kénsavas nikoloxidul
ammoniakból, 500 g. kénsavas ammoniakból és 10 l. tiszta vizből készítenek.
Használják a bórsavas fürdőket is. A fürdő savanyuságát kék lakmuszpapirossal
próbálják ki, melyet a fürdőnek gyengén kell megvörösítenie. Ha a papiros
szinét megtartja, ekkor a fürdőt citromsavval savanyítják, ha pedig erősen
savanyu hatásu, alkáliákkal közömbosítik. Az anoda öntött v. hengerelt nikollap
lehet. Legjobb mind a kettőt egyszerre használni, mert az öntött lap gyorsan
oldódik s ennek következtében hamar lúgossá, a hengerelt pedig lassal oldódik s
ennek következtében hamar savanyuvá lesz a fürdő.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|