Nikolozás

a galvanosztrégiai ipar legfontosabb ága közé tartozik; célja az, hogy a vasat, rezet, sárgarezet, cinket s más könnyen oxidáló fémet az oxidációtól mentes nikolréteggel védjenek meg. A bevonandó tárgyat előbb a rozsdától és zsíradéktól (csávázás, ezüstözés) megtisztogatják s ezután vezető drótra kötve a nikolfürdő negativ sarkára függesztik. A nikolfürdő rendesen gyengén savanyu fürdő, melyet többnyire 500 g. kénsavas nikoloxidul ammoniakból, 500 g. kénsavas ammoniakból és 10 l. tiszta vizből készítenek. Használják a bórsavas fürdőket is. A fürdő savanyuságát kék lakmuszpapirossal próbálják ki, melyet a fürdőnek gyengén kell megvörösítenie. Ha a papiros szinét megtartja, ekkor a fürdőt citromsavval savanyítják, ha pedig erősen savanyu hatásu, alkáliákkal közömbosítik. Az anoda öntött v. hengerelt nikollap lehet. Legjobb mind a kettőt egyszerre használni, mert az öntött lap gyorsan oldódik s ennek következtében hamar lúgossá, a hengerelt pedig lassal oldódik s ennek következtében hamar savanyuvá lesz a fürdő.

Forrás: Pallas Nagylexikon