(gör.), a görög mitologiában alsóbb rendü női
természetistenségek, melyek forrásokban és patakokban, vagy mellettük (l.
Najádok), ligetekben, réteken, hegyeken (l. Oreádok) és erdőkben, meg fákben
(l. Driadok) laktak. Legkivált a földet megtermékenyítő nedvesség személyesítői
voltak, s ezt igazolja nevük is: okeanidák, ahogy általában a források és vizek
nimfáit, mint a földet körülözönlő Okeanos leányait nevezték, mig a nereidák
(l. o.) különösen a tenger nimfái voltak. Sokszor, mint egyes megjelölt helyek
és vidékek istenségei, felveszik azok neveit is: p. dodonidák, Dodona várostól;
v. egyes források nevét viselik: p. Arethusa (l. o.). Természeti
jelentőségüknél fogva a N. gyakran isteni csecsemők dajkái is voltak, p. Zeusé
és Bacchusé; továbbá összeköttetésben és viszonyban állottak a felsőbb rendü
természetistenekkel, p. Hermesszel, Apollonnal, Pannal, Dionysosszal stb.
Jóstehetségük is volt és képességük, hogy másokat lelkesedésbe, őrjöngésbe
hozzanak; az igy önkivületbe hozottakat nimfoleptoi-nak nevezték. A N. ugyan
halandók, de nagyon sokáig élnek és sohasem vénülnek meg: éppen ugy, mint a
források, amelyek bár kiapadhatnak, de az elaggás jeleit sohasem mutatják föl.
Kecskéket, bárányokat, tejet, olajat és bort áldoztak nekik, de már egy-egy
árnyékos fa ültetése, v. a forrás megkoszorúzása is a kultuszhoz tartozott.
Áldozati ajándéknak gyakran olyan tárgyakat választottak, melyek a vizzel
összefüggenek: p. békákat, ivószarukat, csészéket stb. (L. még Forráskultusz.)
az elaggás jeleit sohasem mutatják föl. A művészet a N.-at szűzeknek ábrázolja,
régebben felöltözve, később félig, vagy egészen is meztelenül; kezükben gyakran
vizes korsót, vagy kagylót tartanak, állnak, vagy térdelnek, vizet merítenek,
pihennek, játszanak, táncolna, néha Pan, a szatirok és más istenek (Apollo,
Hermes stb.) társaságában is; nagyon közeli és szoros vonatkozásban álltak a
charisokkal (l. o.) és horákkal (l. o.), amelyektől a régi műemlékeken gyakran
alig lehet őket megkülönböztetni. V. ö. Curtius, Die Plastik der Hellenen an
Quellen u. Brunnen (Berlin 1876).
Forrás: Pallas Nagylexikon