Niobe

a görög mitologiában Tantalus leánya és Amphion tébei király, kinek hét fiut és hét leányt szült. Anyai büszkeségében Letónál, Apollon anyjánál és Artemisnél is többnek tartotta magát, mert ezeknek csak két gyermekül volt; de a szörnyü büntetés nem sokáig késett: Apollon és Artemis tulajdon szemei előtt ölték meg minden gyermekét biztos nyilaikkal, a fájdalmában megmerevült anyát pedig kővé változtatták, s a Magnesia melletti Szipilusz hegyre helyezték.

[ÁBRA] Niobe és gyermekei.

Újabban kiderült, hogy az ott levő sziklába vágott nőalak, melyet az ó-korban N.-nak tartottak, nem más mint Kybele szobra. (V. ö. Humann, Mitteil. des deutsch. archaeol. Instit. in Athen, XIII. 22.) A N.-mondát az ókor költészete és művészete sokszor feldolgozta; hires volt az ifjabb athéni iskolának tulajdonított szoborcsoportozat (márványból), melyet C. Sossius Kis-Ázsiából Rómába hozott, s ott Apollon Sosianus templomában fölállított; ennek egy utánzatát 1583. találták meg a római Laterán közelében, és most Firenzében (Galleria degli Uffizi) őrzik. Ábránk egy müncheni szarkofág N.-csoportját mutatja. V. ö. Welcker, Über die Gruppierung der N. u. ihrer Kinder (Bonn 1836); Friederichs, Praxiteles u. die N.-Gruppe (Lipcse 1855); Stark N. u. die Niobiden (u. o. 1863).

Forrás: Pallas Nagylexikon