Nitrogén

(nitrogenium), szintelen, gázalaku kémiai elem, amely vegyületeiben mint 3 v. 5 vegyértékü negativ gyök szerepel; kémiai jele N, atomsúlya 14. Az elemet 1772. Rutherford ismerte fel először, aki azt találta, hogy a levegő egy olyan alkatrészt is tartalmaz, amely légzésre nem alkalmas, nem ég és az égést sem táplálja. Az elemet Lavoisier azotenak nevezte el; Scheelevel egyidejüleg ő állapította meg, hogy a levegő oxigénből és azoteból áll; a nitrogéne elnevezés Chaptaltól ered. A N. legnagyobb mennyiségben szabad állapotban a levegőben fordul elő, amelynek kerek számban ⁴/₅részét teszi ki. (Pontosabban a levegőben 79.02 térfogatszázalék = 76,84 súlyszázalék N. van.) Vegyületei az ásványországban (l. Chilei salétrom) kevésbbé vannak elterjedve, azok főképen a szerves világban találhatók, mert a N. a növényi és állati szervezetnek egyarán fontos alkotó része. Előállítása ugy történik, hogy káliumhidroxidon keresztülhajtott és megszárított, tehát a szindioxidtól és vizgőztől megtisztított levegőt rézdrót-darabokkal megtöltött üvegcsövön vezetnek keresztül, amelyet alkalmas kemencében vörös izzásig hevítenek. Az izzó réz a levegő oxigénjével rézoxiddá egyesül és a csőből N.-gáz távozik el. Egészen tiszta N.-t kapunk, ha káliumnitrit és ammoniumklorid elegyének oldatát lombikban főzzük; de elég tiszta N.-t nyerünk akkor is, ha levegőt koncentrált káliumhidroxiddal elegyített galluszsav- (vagy pirogallol-) oldaton hajtunk keresztül, mely a széndioxidot és az oxigént elnyeli.

A N. közönséges hőmérsékleten és nyomás alatt szintelen, szagtalan és íztelen gáz, amely -145° alá hevítve 32 atmoszférányi nyomással szintelen folyadékká sűríthető. A folyós N. -193° -on forr és -214°-on kristályos tömeggé mered meg. A folyós N. elpárologtatása révén sikerült eddigelé a legalacsonyabb hőmérsékletet (-225°--ot) létrehozni. A N.-gáz sűrüsége 0.9713 (ha a levegőé = 1) és egy literének súlya (0° -on és 760 mm. nyomás alatt) = 1.2561 g. Érdekes, hogy Lord Rayleigh már régebben azt tapasztalta, hogy a levegőből a legnagyobb elővigyázat mellett is előállított N. körülbelül ¹/₂ %-kal nagyobbsűrüségü a kémiai úton (p. az ammoniumnitritből) előállítottnál. E körülményből azt tételezte fel, hogy a levegőben a N.-nél nagyobb molekulasúlyu és kémiailag még indifferensebb gáz is foglaltatik. E föltevés helyességét igazolták a Ramsayval együtt tett kisérletek, melyek eredménye a levegőben foglalt új elemnek, az argonnal felfedezése volt. Ezt az új elemet a levegőből előállított N.-ből ugy választották le, hogy ez alkalmas berendezésü készülékben izzó magnéziumforgácson vezették át, mely a N.-t elnyeli. Az argon mennyisége a levegőben igen csekély (0.76%) lévén, nagyon sok N.-t kellett felhasználni, hogy a sajátságok megállapításához szükséges mennyiségü argon álljon rendelkezésükre. Az argon szintelen gáz, vizbenm az N.-nél harmadfélszer több oldódik belőle?; sűrüsége közel 20 (ha a hidrogéné 1), kémiai jele A, atomsúlya 40. Olzwski szerint - 121° alá hűtve folyadékká sűrüdik, amelynek fs. 15 és fp. -187°. Az argon szinképét Crookes szerint sok vörös és kék vonal jellemzi.

A N.-gáz vizben igen kis mértékben oldódik; alkoholban azonban valamivel könnyebben oldódható; nem gyujtható meg, sőt benne az égő testek kialusznak; nem mérges, de a lélekzésre teljesen alkalmatlan lévén, az élő állatok benne megfulladnak. Ugyszólván a legindifferensebb elem, mert csak igen kevés elemmel (igy a bórral, titánnal, sziliciummal) egyesül közvetlenül és legtöbb vegyület irányában is egészen közömbösen viselkedik, de közvetett utakon számos elemmel egyesíthető. EN.- vegyületek közül némelyek erős savi hatásuak (salétromsav), mások lúgosak (ammonia, aminek), ismét mások egészen közömbösek, de mindannyiakra nézve igen ejllemző az, hogy igen állandók. Kivétel azonban a N.-nek egy újabban felfedezett hidrogénvegyülete, a nitrogénhidrogénsav (l. o.) A N.-gáz indifferens sajátságairól igen könnyen felismerhető, a vegyületekben levő N. pedig legtöbbször arról, hogy az elégéskor égett tollszagot áraszt szét. Igen sok N.-tartalmu vegyület nátronmésszel hevítve ammoniákot fejleszt, másokból pedig nátriumfémmel hevítve nátriumcianid keletkezik, melyeknek igen kis mennyiségei is az illető kémlőszerekkel könnyen felismerhetők.

Forrás: Pallas Nagylexikon