Nitrogén oxidjai

a nitrogénnek öt oxigénvegyülete ismeretes, de ezek a két elemnek egyesítése révén nem állíthatók elő, hanem csak közvetett utakon létesíthetők. E vegyületek a következők: 1. Nitrogénoxidul (dinitrogénoxid) N₂O, melyet 1772. Priestley fedezett fel. E gáznak előállítása ugy történik, hogy ammoniumnitrátot (H₄N)NO₃. retortában óvatosan melegítenek (a hirtelen melegítéstől explodálhat), amikor e só vizre és nitrogénexidulra bomlik, amelyet megtisztítás végett káliumhidroxid- és ferroszulfát- (vasgálic) oldatokon vezetnek keresztül. Szintelen, gyenge, kellemes szau és édeses ízű gáz; vizben meglehetősen oldódik és 0°-on 30 atmoszférányi nyomással könnyen mozgó, szintelen folyadékká sűríthető meg, amely -88 °-on forr. A folyósított gáz csappal felszerelt vashengerekben a kereskedésben is kapható. Az égő testek olyan vakító fénnyel égnek benne, mint tiszta oxigénben; a parázzsal égő gyujtószálat lángra lobbantja. A belehelt nitrogénoxidulgáz igen sajátságosan hat a szervezetre, eleinte nevetési ingerrel járó kellemes érzés (innen német neve: Lustgas), később a részegség bizonyos neme, végül rövid ideig tartó érzéketlenség áll elő, amiért különösen a fogorvosok foghúzáskor érzéketlenség előidézésére használják és e célra rendesen egy kevés levegővel elegyítik. A nitrogénoxidulból a viz elemeinek felvétele révén nitrozilsav HNO (alsalétromos sav) képződik, amely szabad állapotban nem ismeretes, csupán néhány sója van előállítva. 2. Nitrogénmonoxid (nitrogénoxid) NO, amelyet ugy készítenek, hogy gázfejlesztő palackban rezet 1.2 fajsúlyu salétromsavval leöntenek és a fejlődő gázt viz fölött felfogják. A nitrogénmonoxid szintelen, igen nehezen megsűríthető gáz; sűrüsége 1.039 (ha a levegőé=1); a levegővel érintkezve barnavörös lesz, mert a levegő oxigénjével nitrogéntetroxiddá egyesül; ferroszulfát-oldatban igen könnyen oldódik és és ekkor egy barnaszinü vegyület keletkezik, mely 80-90 °-on ferroszulfátra és nitrogénmonoxidra bomlik; nem ég, de ha a gázt széndiszulfid gőzével elegyítjük, akkor vakító kékes lánggal ég el, amelyet sötét üregek fotografálásánál fényforrásul is használnak. 3. Nitrogéntrioxid N₂O₃ szép sötétkék szinű folyadék, amelynek előállítása ugy történik, hogy nitrogéntetroxid és nitrogénmonoxid elegyét forró csövön vezetik át és azután -20°-ra lehűtve megsűrüsitik. A nitrogéntrioxid csak alacsony hőfokon állandó, már - 2°-on forr és ekkor az előbb említett két vegyületre bomlik; a viz elemeinek felvétele révén pedig salétromos sav HNO₂ (l. o.) képződik belőle, amely szabad állapotban nem ismeretes, de sói, a nitritek közül igen sok van előállítva. 4. Nitrogéntetroxid N₂O₄. E barnavörös gáz képződik nitrogénmonoxid (két térfogat) és oxigén (egy térfogat) elegyedésekor, de legkényelmesebben ólomnitrátból állíthatjuk elő, ha azt retorában hevítjük és a fejlődő gőzöket jéggel hütött csőben lehűtjük; ekkor sárgaszinű folyadék sűrüsödik meg, amelynek szine a hőmérsék emelkedésével mindig sötétebb lesz. A beforrasztott üvegcsőben levő folyadék 22 °-on forr és 9 °-on megfagy. A nitrogéntetroxid vörösbarna szinü gőze is a hőmérsék emelkedésével mindig sötétebb, 140-150 ° között pedig csaknem fekete lesz. E gőznek sűrüségét különféle hőfokokon meghatározták, amiből az adódott ki, hogy a nitrogéntetroxid csak alacsony hőfokon állandó; hevítéskor disszociál és 140 °-on tul 2NO₂ (két molekula nitrogéndioxidra) bomlik, amely csaknem fekete szinü; ebből lehűtéskor ismét N₂O₄ lesz. A nitrogéntetroxidból, ha sok vizzel érintkezik, salétromsav és nitrogénmonoxid képződik. A nitrogéntetroxid igen hathatós oxidáló test; belehelve tüdővérzést okozván, nagyon veszélyes. 5. Nitrogénpentroxid N₂O₅, amelyet először Deville állitott előt. Ez a vegyület legcélszerübben ugy készíthető, hogy nagyon jól lehűtött koncentrált salétromsavat apródonként foszforpentoxiddal keverünk és az igy kapott pépszerü tömeget óvatosan ledesztilláljuk. A nitrogénpentoxid szintelen, fénylő kristályokból áll. amelyek 15 °-on megsárgulnak és 30 °-on sötétsárga folyadékká olvladnak; hirtelen felhevítve durranással bomlik és ez bekövetkezhetik önként is, ezért eltartani nem lehet; igen hevesen oxidál és vizzel salétromsavvá HNO₃ (l. o.) lesz.

Forrás: Pallas Nagylexikon