Nitrogénhidrogénsav

azoimid, HN₃, nevezetes sav, amelyet Curtius fedezett fel 1890.; szerkezeti képlete: [ÁBRA] Többféle módon képződik, de rendszerint ugy állítják elő, hogy a nátriumamidot (NH₂Na) nitrogénoxidullal (N₂O) hoznak össze és az igy kapott nátriumsót (NaN₃) kénsavval bontják el. A vizmentes N. viztiszta, könnyen mozgó folyadék, amelynek kiállhatatlan szaga van. Fp. 37°; meleg testtel érintve, sokszor azonban minden ok nélkül fényes kék láng keletkezése közben pldátlan hevességgel explodál, ezért a vizmentes N.-val dolgozni szerfelett veszélyes. Vizzel és alkohollal elegyíthető és a vizes oldatából, 45° alatt ledesztillálva, 91 %-os N. kapható, mely a felbőr igen erősen megmarja. Gőze nagyon mérges, fejfájást és a nyálkahártyák heves gyuladását okozza. A N. a sósavhoz hasonló igen erős sav, a lakmuszt erősen megvörösíti és még híg (7%) oldata is hidrongénfejlődés közben oldja a fémeket, ugy látszik még az ezüstöt és aranya is. Sói a koridokhoz igen sokban hasonlítanak (ezüstsója AgN₃ éppen mint az ezüstklörid oldhatatlan) és kivétel nélkül exploziv természetüek; aránylag enyhébben explodálnak a N.-nak alkáli földfémekkel alkotott sói.

Forrás: Pallas Nagylexikon