régi francia nemesi család, mely Limousinból származott; egy
Brives mellett (Département Correze) fekvő 1663. hercegesített uradalomtól
vette nevét. Ezen család jelenleg 1. a N. hercegi ágra, 2. a Mouchy, Princes de
Poix hercegi ágra oszlik. Tagjai közül említendők: Antal, szül. 1504 szept. 4.
és megh. 1562 márc. 11., francia tengernagy. Ő kötötte az angolokkal a
vaucelles-i fegyverszünetet és mint Bordeaux kormányzója halt meg. Testvérei
Ferenc (1519-1585) és Gilles (1524-1600) Dax püspökei voltak s a mellett a
diplomácia terén mint velencei, londoni, római és konstantinápolyi követek is
működtek. V. ö. Vertot, Négociations des freres N. en Angleterre (Páris 1763); Lettres
inédites de François de N. (u. o. 1866). - Anna Gyula, N. hercege és francia
marsal, szül. 1650 febr. 5., megh. 1708 okt. 2. Részt vett az 1680-iki
flandriai hadjáratban, védelmezte Roussillont a hugenották ellen (1689), akik
iránt különben elnézést és jóindulatot tanusított. 1690-94. Kataloniában
hadakozott, ahol 1694 máj. 27. a teri győzedelmet vívta ki. Később öccse Lajos
Antal, bibornok, az előbbinek öccse, szül. 1651 máj. 27., meghalt 1729 máj. 4.
Fölvilágosodott, szabadelvű főpap volt, aki Quesnel jenzenistát pártfogásába
vette és az újtestamentumnak új kiadásában is részt vett. E miatt a jezsuiták
üldözték; évek mulva felhagyott eddigi irányával és alávetette magát a
szentszéknek. Ekkor 1728. az Unigenitus kezdetü bullát is aláirta Védőiratát kiadta
Heineccius (Halle 1718). N. 1695 óta Páris érseke volt. V. ö. Barthélemy E., Le
cardinal de N. (Páris 1887). - Adrien Móric, N. hercege, francia marsal, N.
Anna Gyula legidősebb fia, szül. 1678 szept. 29., megh. 1766 jun. 24. Részt
vett a spanyol örökösödési háboruban és elfoglalta Geronát (1710), mire V.
Fülöp 1711. spanyol granddá nevezte ki. Az orleansi herceg kormányzása idején a
zilált pénzügy rendezésével bajlódott, csakhogy e nehéz feladatnak nem tudott
megfelelni és mint a skót Lawnak ellenfele, kénytelen volt állását 1718.
d"Aguesseaunak átengedni. Dubois pedig még az udvartól is száműzte. A lengyel
örökösödési háboruban azonban 1733. a rajnai hadsereghez küldték, melynek élén
Wormsot megszállotta; Berwick halála után pedig N. lett a francia hadak
fővezére és egyúttal a marsalbotot is megkapta. 1735. Felső-Olaszországban
harcolt, ahonnan a szárd hadakkal szövetkezve, a császáriakat kiűzte. Az
osztrák örökösödési háboruban ellenben Dettingen mellett jun. 27. vereséget
szenvedett, s erre a fővezérletről lemondott. Kárpótlásul a külügyek
vezetésével bizta őt meg XV. Lajos. 1746. Spanyolországban járt és a két udvar
közötti feszült viszonyt sikerült kiegyenlítenie. 1755 óta visszavonultságban
élt Mémoires-jainak kivonatát Millot (Maastricht 1777), a Correspondance de
Louis XV et du maréchal de N.-t pedig Rousset adta ki (Páris 1865, 2 köt.). -
Lajos, N. hercege, az előbbinek legidősebb fia, szül. 1713 ápr. 21., megh. 1793
aug. 22. Kitüntetéssel harcolt a flandriai és németországi hadjáratokban, minek
jutalmául 1775. marsallá és St. Germain kormányzójává nevezték ki, szül.
Cossé-Brissac, a család számos tagjával együtt, hetven éves korában 1794 jul.
22. a vérpadon végzé életét. - Pál, N. hercege, szül. Párisban 1802 jan. 4.,
megh. u. o. 1885 máj. 30. Lajos Ferenc Pál nagybátyjától (1739-1824) örökölte
1824. a hercegi és a pairi méltóságot. 1827. belépett a pair-kamarába s a
legitimistákhoz csatlakozott. 1849. az akadémia tagja lett. Művei: Histoire de
Madame de Maintenon (Páris 1848-58, 4 köt.) és Histoire de la maison St.-Cyr
(2. kiadás 1856). Fiai közül megemlítendő: Gyula herceg, szül. 1826., megh.
Párisban 1895 márc. 7. Emanuel Victorien Henrik, N. márki, szül. 1830. 1872.
washingtoni, 1873. római, 1882. pedig konstantinápolyi követ lett. 1886. nyugalomba
vonult. Művei: La Pologne et ses frontieres (Páris 1863); La poésie polonaise
(u. o. 1866); Henri de Valois et la Pologne en 1572 (u. o. 1867, 3 köt.). -
Fülöp, Mouchy hercege, Adrien Móric fia, az ifjabb N.-Mouchy-ágnak
megalapítója, szül. 1715 nov. 27. és nejével, az Arpajon-ház örökösével együtt
1794 jul. 27. vérpadon végzé életét. Részt vett a Foutenoy mellett vívott
csalában és több németországi hadjáratban, minek jutalmául 1775. márc. 30.
marsallá nevdezték ki. - Lajos Mária, N, vicomte, az előbbinek másodszülött
fia, szül. 1756., megh. Havanában 1804. Mint Lafayette bajtársa, részt vett az
É.-amerikai szabadságharcban s visszatértekor lelkesedéssel karolta fel a
forradalom elveit. Ő volt egyike az elsőknek, akik nemes származásuk dacára a
nemzetgyülésen a polgári rend képviselőihez csatlakoztak és ő indítványozta
1789. az aug. 4. éjjeli ülésen a feudalis előjogok eltörlését. Utóbb Sedanban
és Valenciannesben parancsnokolt; de a köztársaság kikiáltása után elhagyta
hazáját és csak a konzulátus idején tért oda vissza. Bonaparte haiti szigetére
küldte, melyet hősiesen védelmezett az angolok ellen s a csatatéren kapott
sebeiben halt meg. - Antal Justus Leo, Mouchy és Poix herceg, a család eme
ágának jelenlegi feje, szül. 1841-ben. 1865. Murat Anna hercegnőt vette nőül.
Egyike a legbuzgóbb bonapartistáknak.
Forrás: Pallas Nagylexikon