Nobel-féle lőpor
(az olaszoknál ballistite), az a füsttelen lőpor, melyet
Nobel Alfréd talált föl és egyenlő mennyiségben vegyített kollodiumból meg
nitroglicerinből készít. Sokféle előnyei miatt nagyon alkalmas a hadviselés
céljaira, s most már általánosan használják; készítése is egyszerü és
veszélytelen. A vizzel beitatott kollodium-gyapotot analin hozzáadásával
hosszabb ideig a nitroglicerin hatásának teszik ki; az analin ugy a
készítéskor, mint azután is meggátolja a savak képződését vagyis a N. vegyi
bomlását. A fölösleges viz eltávolítása után a pépet 90°-ra hevítik és
szarunemü lapocskákká hengerelik; ezeket aztán kisebb-nagyobb, tetszés szerinti
kockákra tördelik. Minél nagyobb a kocka, annál lassabban ég el a töltés;
egy-egy kocka oldalhossza 0,5-15 mm. közt váltakozik, fajsúlya pedig 1.63. Az
időjárás nincs hatással a N.-ra, az ütéstől, vagy dörzsöléstől nem robban föl,
és szabad levegőn meggyujtva, veszélytelenül ég el. Lövéskor finom, átlátszó
köd képződik (az égésnél keletkezett vizgőzökből), mely rögtön elillan; az égés
után salak nem marad vissza. A N. gáznyomásai nagyon egyenletesek; bár azonos
kezdősebességnél a gáznyomás kisebb, mint a fekezete (közönséges) lőpornál, a
N.-ból a fekete lőpor mennyiségének egyharmada elég hasonló hatás előidézésére.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|