Nodier

Károly Emánuel, francia iró, szül. Besançonban 1780 ápr. 29., megh. Párisban 1844 jan. 27. Első regényében (Stella ou les proscrits, 1802) Rousseaut utánozta, a másodikban pedig (Le peintre de Salzbourg) Geothe Werther-jéből merített. Időközben egy royalista irányu ódájáért (La Napoléone, 1802) kénytelen volt Svájcba menekülni, aztán Laibachban a Télégraphe illyrien szerkesztője és városi könyvtáros volt. 1815. Párisba tért vissza s szalonja a fiatal romantikusok gyülőhelye volt; ekkor a Journal des Débats és a Quotidienne munkatársa, majd az Arzenál könyvtárőre s 1834. az akadémia tagja lett. Regényeiben sok a fantasztikus és természetfölötti elem, de e mellett mély érzelem és költői kedély is nyilatkozik bennük; nevezetesebbek: Thérese Aubert (1819); Souvenirs de jeunesse (1822); La fée aux miettes (1832); Roi de Boh?me et see sept châteaux (1830) stb. Sokat irt a francia nyelvről is: Dictionnaire universel de la langua française (2 köt., 1823); Notions élémentaires de linguistique (1834). Nagy hatást tett még: R?veries littéraires, morales et fantastiques (1832) és Souvenirs, épisodes etc. pour servir á l"histoire de la révolution et de l"empire (1831). Levelezéseit (1876) Estignard adta közre. V. ö. Mennessier-Nodier, Charles N. (Páris 1867).

Forrás: Pallas Nagylexikon