Noma

(gör., lat. cancer aquaticus a. m. vizrák), szorosabb értelemben véve az arcnak szerfelett rossz indulatu üszkös megbetegedése, mely ugy szólva kizárólagosan a gyermekkorban, még pedig rendszerint súlyos általános megbetegedések után, és pedig többnyire különben sem eészséges (p. gövélyes) egyéneken szokott fejlődni. Fellépésének általában rosszegészségügyi viszonyok is látszanak kedvezni. Többnyire előjelek nélkül, jó közérzet közepette lepi meg a beteget üszkös fekély alakjában a pofán; az üszkösödés rohamosan halad mélység s szélességben egyaránt; rövid idő alatt a pofát átlyukasztja, ugy hogy a fogak s a nyelv láthatókká lesznek.

[ÁBRA] Nomás beteg.

Enyhe esetekben a folyamat megállapodhatik, többnyire azonban dacolva minden kezeléssel, feltartóztathatatlanul tovább terjed, hihetetlen rút s visszataszító roncsolásokat okozva. Kóroka még ma is ismeretlen. Még a legerélyesebb gyógykezelés, p. a tüzes vas alkalmazási is igen gyakran tehetetlennek bizonyul e bajjal szemben. Javulás esetén is nem ritkán visszaeséssel találkozunk. Életben maradás esetén az anyaghiány befedése sebészi, u. n. plasztikus műtéttel történhetik.

Forrás: Pallas Nagylexikon