Nőnevelés

ama speciális kérdések tárgyalásával foglalkozik, amelyekben a nőknek nyujtandó nevelés eltér a férfiak számára való neveléstől. A különbségek részint a nemi sajátságokból, részint a későbbi életmód eltérő szükségleteiből erednek s kiterjednek ugy a testi, mint az értelmi és az erkölcsi nevelésre. Testi nevelés tekintetében nem annyira a nagy és kitartó erőfeszítéseket kivánó gyakorlatokat, hanem inkább a könnyed, ritmikus mozgásokat és a vegetativ müködéseket fokozó edzéseket tartják fontosaknak. Az értelmi nevelés kérdése napjainkban nagy átalakuláson megy keresztül, amennyiben irodalmi és politikai küzdelmek folynak majdnem mindenütt azért, hogy a mostanáig a kedélyképzésnek alárendelt értelmi nevelés szaktudományi képzéssé alakuljon át. E téren ugyanis eddigelé mindenütt az irodalmi és művészeti oktatás volt a tulnyomó, mellyel esztetikai műveltséget akartak a nőknek biztosítani. Ezzel szemben, különösen a nők emancipációjának hivei olyan humánus v. reális tanításokban kivánják a nőket részesíteni, amely szaktudományi műveltséget adna nekik s igy kereseti pályára és önálló tudományos buvárkodásra képesítené őket. Végre az erkölcsi nevelés terén a karitativ munkásság iránti érzéket törekszik a N. kifejleszteni.

Ezek szerint tehát a N. terén egészen a legutóbbi időkig kizárólagosan uralkodott s még napjainkban is tulnyomóan elterjedt nevelési rendszerek tulajdonképen olyan speciális képzésben részesítették a nőket, amely a nő fiziologiai sajátságaihoz alkalmazkodva, a nemi jellegeket fejlesztette ki bennük s igy tulajdonképen még növelte a férfi és nő közötti természeti különbségeket. Ezzel azonban homlokegyenest ellenkezik a nők emancipációjára való törekvés, amely teljesen egyenlővé kivánja nevelni a nőket a férfiakkal. Ez idő szerint azonban még csak a felsőbb oktatás ágaiban biztosíthatta az emancipáció a nők számára a szaktudományi képzést, amennyiben majdnem minden modern műveltségü államban nyitva vannak immár a nők előtt az egyetemek némely fakultásai. Nagy ellentmondás van azonban a N.-nek ezen felső foka és annak középső és alsó fokozatai között, amennyiben az elemi N. egészen, a középfoku pedig az egy-két leánygimnázium kivételével teljesen megmaradt a régi esztetikai nevelési rendszer mellett s most ez ellentétes irányu képzéshez kapcsolódik a felső foku szaktudományi oktatás.

A N szolgálatában álló iskolák hazánkban a következők: a) elemi leányiskolák (l. Népiskola), b) polgári leányiskola (l. Népiskola), c. felsőbb leányiskola (l. o.), d) kereskedelmi iskola, e) leánygimnázium, melyet a folyó évben először szervezett az országos nőképző egylet Budapesten a fiugimnáziumok mintájára, azzal a különbséggel, hogy a latin nyelvet az 5-ik osztályban kezdi; f) tanítónő-képző intézetek (l. Tanítóképzés), g) nevelőnő-képző, h) női festészeti iskola (l. Országos mintarajziskola), i) több ipar- és kézimunka-iskola, k) háztartási iskola, melyet az Országos nőképző egyesület szervezett a mult (1895) évben. Mindezekhez hozzá kell most még számítanunk az egyetemek bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi fakultásait, amelyeknek a mult (1895-96) iskolai év óta a megfelelő előtanulmányok igazolása mellett nők is lehetnek rendes hallgatói. L. Nők emancipációja és Nőkérdés.

Forrás: Pallas Nagylexikon