Nopcsa

-család (felső-szilvási, báró), Hunyad vmegye egyik ösi nemzetsége, mely az ottani Szilvási nemes családból veszi származását. (V. ö. Nagy Iván, Magyarország családai, 1860, 8 köt.). E család Iván nevü tagja 1367. a nevezett vmegye hátszegi kerületében Miklós erdélyi vajdától nyert ősi birtokaira új adományt nyert. Ennek unokája volt Nopcsa, kitől azóta a most is élő de már kevés tagu család nevét vette, melyet a Hunyadiak kora óta visel. A családtagok Hunyad vmegyében századokon át megyei hivatalokat viseltek. I. Elek 1794. erdélyi kincstárnok, Péter alispán ágán pedig (1771) II. Elek erdélyi főkancellár s báró, László szinte báró s hunyadvármegyei főipán lett, kit egyik fia Ferenc (l. o.) báró ugyane hivatalban követett 1861. Az említett I. Elek vmegyei hivatalviselés után, miközben 1790. az erdélyi országgyülésen Hunyad vmegye követe lévén, többek közt büntető törvénykönyv készítésével bizatott meg Erdély részére, 1794. kir. táblai ülnök, kincstári tanácsos, majd igazgató gőügyész s végre kincstárnok lett, de fiágában kihalt. Ferenc fiai: II. Elek és László tartották fenn a magas hivatalokra emelkedett családot. II. Elek szintén Hunyad vmegyében kezdve alsóbb hivatalos pályáját, nagy tehetségei és bő ismeretei folytán 1816. főispán, 1819. kormányszéki, 1822. udvari tanácsos, 1831-ben a Szent-istván-rend keresztese, 1832. kir. táblai elnök, 1834. az országos rendek elnöke, végre 1837. erdélyi udvari főkancellár s belső titkos tanácsos, 1844. a Lipót-rend nagykeresztese lett. Nyugalomba lépése után 1855. mint a Szt.-istván- és Lipót-rendek vitéze, osztrák birodalmi bárói rangot nyert, ami testvérére, a hunyadi főispán Lászlóra is kiterjesztetett. Ennek fia s a hunyadi főispánságban 1861 óta követője volt III. Ferenc báró.

N. Ferenc báró (III.), szül. Farkadin (Hunyad) családi birtokon 1815 márc. 14. s a bécsi Teréziánumban katonai nevelést nyert. 1834. a Schwarzenberg herceg nevét viselő dsidásezredben hadnagy, 1836. a Radetzky huszárezredben főhadnagy s majd kapitány, a Szt.-Móric- és Lázár-rend lovagja s 1840-43. Károly Ferdinánd főherceg udvari kamarása lett. Ez utóbbi éveiben a katonai szolgálatot elhagyván, hosszabb utazásokat tett külföldön s különösen Olaszországban sokáig tartózkodott so Velencében levéltári kutatásokat tett, a magyar történetiráshoz adatokat gyüjtött. 1861. az alkotmányos megyék helyreállításával Hunyad vármegye főispánjává neveztetett atyja helyébe, ki e hivatalt 1867-ig viselte. 1867. a magyar alkotmányos minisztérium megalakulása után a király oldala melletti minisztériumba lépett mint államtitkár, de ez állásátol nemsokára Erzsébet királyné főudvarmesterévé hivatott meg. Mint ilyen a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot s 1873. a Lipót-rend nagykeresztjét nyerte, a főrendiház újjáalkotása után pedig annak élethossziglani tagjává neveztetett ki.

N. Elek báró (III.), László hunyadi főispán fia, szül. 1848. s már nyolc éves korában a bécsi Teréziánumba vitetett, hol katonai nevelésben részesült s 1866. tiszt lett egy huszárezredben. Mint ilyen részt vett az 1866-iki hadjáratban, megsebesülve fogságba jutott s hosszasabban betegen feküdt Csehországban. 1872. a tartalékba lépve, átvette birtokait s az általa épített szacsali kastélyban lakva, a megyei életben élénk részt vévén, 1887. s ismételve 1892. országgyülési képviselővé választatott. 1895 óta, Zichy Géza gróf visszavonulása után, a magyar nemzeti szinház s opera kormánybiztosa.

Forrás: Pallas Nagylexikon