Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
normálalakmatematika valós számok olyan szorzat-alakja, amelynek az első tényezője egy 1 és 10 közti szám: legalább 1, de 10-nél kisebb, ez fejezi ki a számjegyeket, a mantrsszát, a második tényező pedig 10-nek egy egész kitevős hatványa (hatványozás): a kitevő 0 és negativ szám is lehet; ez adja meg a szám nagyságrendjét, karakterisztikáját (logaritmus). Az első tényezőben a számjegyek száma elvben végtelen lehetne, de a gyakorlatban a leírt számjegyek számával szokás kifejezni azt a pontosságot, amivel a szám egy mennyiséget megad. Ezt a normálalakot leginkább a matematika alkalmazásaiban, különösen a természettudományos alkalmazásokban használják. Nevezik természettudományos jelölésmódnak is. A 0-nak nincs ilyen normálalakja, minden más számnak van. általában normálalaknak nevezzük bizonyos fajta számok és kifejezések megállapodásszerű, egységes írásmódjait, amelyeket jelről jelre követve, mechanikus összehasonlítással meg lehet állapítani, egyenlők-e a számok (esetleg azt is, melyik kisebb, ha nem egyenlőek), ill, hogy a változóik minden értékénél egyenlők-e a kifejezések. Egész számok legismertebb normálalakja a tízes számrendszerben írt alak, előtte mínusz jellel, ha a szám negatív. Ez és bármely más (1-nél nagyobb egész) alapú számrendszer nemcsak az egyenlőség, hanem a kisebb v. nagyobb relációk teljesülésére is egyszerű, gépies eljárást tesz lehetővé. Hasonló alakban fel lehet írni bármely valós számot, pl. n számot így: 3,141592653589... Hátránya, hogy még racionális számok pontos lejegyzéséhez is csak ritka esetben elég véges jelsorozat. Ezért a racionális számoknak néha egy másik normálalakját is használjuk: a tört v. hányados alakot. Ezt a következő kikötések teszik normálalakká: a számláló egész szám, a nevező pozitív egész, a számláló és a nevező relatív prímek. 0 kivételével minden racionális számot pontosan egyféle módon lehet így felírni. Külön megállapodással a 0 tört normálalakja 0/1 . Egyváltozós polinomok legszokásosabb normálalakja: egytagúak összege a változó kitevőjének csökkenő sorrendjében. Pl. -x2+2x-1. Mint a példa mutatja, az egytagúak ebben a normálalakban olyan szorzatok, amelyeknek az első tényezője szám (ha 1, akkor általában csak az előjelét írjuk le, de + előjelet csak a második tagtól szokás leírni), a második tényezőjük pedig a változónak valamilyen természetes szám kitevőjű hatványa (ha első hatvány, akkor a kitevői nem írjuk le, ha nulladik, akkor a változót sem írjuk le, de az első tényezőt ilyenkor leírjuk). Többváltozós polinomok normálalakjához további megállapodások kellenek. Racionális törtkifejezések legszokásosabb normálalakja a polinomhányados-alak: egyváltozós esetben ez a racionális számok normálalakjához hasonlóan olyan hányados, amelyben az osztandónak és az osztónak nincs közös tényezője. Szerkesztette: Lapoda Multimédia Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|
Magyar
Angol
Német