a Libanon-hegységben Tripolisz körül, a part mentén egészen
az Orontesz torkolatáig lakó földmives paraszt nép, mely külsőleg a
mohammedánsághoz tartozik, de rejtett dogmáiban és szertartásaiban tőle
lényegileg eltérő vallásos hagyományokat követ. Az iszlám külső leple alatt a
szir ősvallásnak keresztény elemekkel vegyült maradványát őrzik. A N.-k vallása
a siita iszlám legtulzóbb formáiból ágazik el, amennyiben Alit, kit képletesen
a «méhek urának» neveznek, az istenség megtestesülésének hiszik, a napban és a
felhőkben az ő megjelenését szemlélik. E hitük azonban a háromság képzetével
van összekapcsolva: Ali isteni személye mellett még Mohammednek, kit függönynek
(hidsáb), és Mohammed egy hivének, Szelmán al-Fáriszinak, kit kapunak (báb)
neveznek, tulajdonítanak isteni lényeget. E három egységet a neveik
kezdőbetüiből alakult «"AMSz» szent formulával jelölik. Ali különböző
korszakokban különféle alakokban nyilvánult. A N.-k az iszlámból átvették a
naponkint ötszöri imát, de az imaidőkre nézve a közönséges iszlámtól eltérnek.
A mohammedán (siita) ünnepeken kivül némely ó-persa ünnepet is ülnek, a nórúzt
(l. o.) és a mihradsán őszi ünnepet; a kereszténységből átvették a karácsont, a
bor konszekrációját, mely vallásos szertartásaikban nagyon előkelő szereppel
bir. A régi szir pogányság számos maradványát a szentek kultuszának leple alatt
őrizték meg a pogányság ős szentélyeinek helyein; többek között a fák kultusza
nagy mértékben maradt fenn közöttük. Vallásuk egyik lényeges mozzanata a
lélekvándorlás hite; valamint Ali, az istenember, különféle nemzedékeknek
más-más emberi alakban jelenik meg, ugy A?sa, Mohammed felesége, Fátima,
Mohammed leánya, is csak Máriának más-más megjelenései. Tanaikat és
szertartásaikat nagy titkolódzással rejtik el a hozzájuk nem tartozók elől; sőt
felekezetükön belül is csak a beavatottak ismerik a vallás összes titkait; a
felavatás különös ünnepéllyel történik, melynek központja a bor
megszentelésének liturgiája. Vallásos tanaik elárulását nagy büntetésekkel
torolják. Mindamellett 1847-ben Catafagónak, a beiruti porosz konzulátus
dragománjának sikerült egy N.-katekizmust megszerezni és közzétenni. 1865-ben
pedig a protestáns vallásra áttért N., Szuleimán Efendi Adani, előbbi
vallástárasainak dogmatikájáról, szertartásairól és szokásairól arab nyelven
egy külön könyvben számolt be, mely az American Oriental Society folyóiratában
(1866) angol nyelvre fordítva, a N. vallás fő dolgaira nézve beható tájékozást
nyujtott.
A N. felekezeti alakulásának kezdeteit homály borítja; ők
maguk valami Al-Khuszaibit-t tekintenek vallásuk alkotójának, tőle vallásos
iratok is fenmaradtak, melyeknek hagyományát Haszan al Aszkari siita imámra
(megh. 873.) vezetik vissza. Róla Khuszaibijjá-nak nevezik magukat; a N.
elnevezést (mely a naszráni, a. m. keresztény, duiminutiv alakja) ellenfeleik
alkalmazták róluk. Csak körülbelül 75.000-en vannak, kik egymás között tanaik
némely árnyalataira nézve egymással ellenkező szektárkra oszolnak.
Forrás: Pallas Nagylexikon