(növ., Iris L., kardliliom, gyakran egyszerüen liliom), a
róla nevezett család csinos virága, majdnem 100 faja (hazánkban 16) az
óvilágban s É.-Amerikában terem. Leple hat metszetü, aktinomorf, a külső három
metszet hátragörbül, már ez is megkülönbözteti a liliomtól, melynek hat külön
szirma harang módjára hajlik össze. Himje három, termője külső (a liliomé
belső), bibéje (a neve szerint nő) sziromnemü, erről nevezték Diószegiék N.-nak.
Levele kardforma v. pázsitféle, hüvelyes és áthüvelyező, vagyis a külsőbb levél
a belső átelleneset a szélével átfoglalja (folia equitativa). Valamennyi faja
csinos kerti v. mezei virág. Több faja, nevezetesen az I. pseudacorus L. (sárga
v. vizi liliom, sásliliom) és I. Sibirica L., tőkéjében meghajló és hánytató
anyag van, ezért a mérges növények közé számítják, az I. cathartica Mart.
Braziliában ma is hánytató orvosság. A radix pseudacori-val az állatorvos
gyógyít, de összehúzó erejénél fogva cserzésre is használható. Az I. florentina
L. (olasz liliom) gumóforma tőkéje a violla- v. ibolyagyökér (l. o.), de az I.
Germanica L. (kék liliom) és I. pallida Lam. tőkéje is kellemes illatu, radix
ireos (iridis) Florentinae néven fogpornak, mellfájás ellen teának, az orvosi
pilula hintőporául használatos, a gyermekek pedig, midőn a foga jön, szájába
adják, hogy az íny közé szorítva, a fog a foghúson könnyebben áttörhessen.
Toscanában termesztik, olvasót, apróbb dísztárgyat, hajport, szappanport,
régebben pestis ellen amuletet is alakítottak belőle, különféle dohányfajt
fűszereznek vele. Keleten a porrá tört tőke arcpirosító, mert a benne levő
sóskasavas mész tűje dörzsöléskor a bőrt felizgatja és megpirosítja. A legtöbb
faj kertben is díszlik; az apró N. (I. pumila L., leányka-liliom, apró liliom)
virágágy körülfoglalására alkalmatos. Az I. foetidissima L. erdei fű,
sajátságos szaga van, azért büdös liliomnak, csimazfűnek v. parackféregfűnek is
nevezik. N. faj terméke valószínüleg a datolyagumó (hermodactylus,
hermodatolya) is. Némelyek szerint a Keleten honos, különben ismeretlen
kikiricsfajnak (Colchicum Illyricum?) a levélrészektől megtisztított
hagymagumója, mások szerint az egyiptomi Iris tuberosa Vahl. tőkéje. Lapos
domboru, széles tojásdad, akkora mint a szelid gesztenye, rövid csúcsa van,
kivül halaványbarna, belül fehér, édeses-nyálkás ízü, végre kissé csípős,
orvosságnak használatos.
Forrás: Pallas Nagylexikon