Nothomb

János báró, belga államférfiu, szül. Messanezben (Luxemburg) 1805 jul. 3. megh. Berlinben 1881 szept. 16. Jogi tanulmányait Lüttichben végezte, mire mint ügyvéd Brüsszelben telepedett le. Élénk részt vett a németalföldi kormány ellen megindított küzdelemben s kiváltképen 1829 és 1830. mint a Courrier des Pays-Bas főszerkesztője nagy befolyással volt az ügyek fejlődésére. Az ideiglenes kormány az alkotmányozó bizottság tagjává nevezte ki, amelyben az alkotmánytervezetet dolgozta ki az elszakadt tartományok részére. Azután a kongresszus tagjává, 1830 nov. pedig a diplomáciai bizottság tagjává választották. Mint a Van de Weyer kabinet külügyi hivatalának főtitkára kieszközölte a londoni kongresszuson a Belgiumra annyira kedvező 18 cikkelyt. Főtitkári állását 1837-ig megtartotta s őt tekinthetjük Belgium külügyi politikája főintézőjének ezekben az években. A képviselőházban a mérsékelt párt vezére volt. 1837. a közmunkák és posták minisztere lőn; mint ilyen a belga vasúti hálózatot alkotta és minden tekintetben kiváló szervező tehetségnek bizonyult. 1843. egy u. n. katolikus-szabadelvü kormányt és pártot teremtett, melyet azonban 1845. a szabadelvü ellenzék megbuktatott. Erre aztán berlini követté nevezték ki, ahol a jó viszonyt Németország és Belgium között minden tekintetben megszilárdította. Művei közül megemlítendők: Essai historique et politique sur la révolution belge (Brüsszel 1833, 2 köt., 4. kiad. 1876); Péage des routes (u. o. 1838); Travaux publics en Belgique 1830-39 (u. o. 1840); Statistique de la Belgique (u. o. 1848) V. ö. Juste, Le baron N. (Brüsszel 1875). - Alfonz öccse, szül. 1815., eleinte a brüsszeli felebbezési törvényszéknél működött; 1855 márc. 30-tól 1857 nov. 9-ig pedig igazságügyminiszter volt és kivált a kolostortörvény (Loi des convents) hozatala alkalmával tünt ki ultramontán buzgósága által. 1871. a Langrand-szédelgésbe volt belekeveredve. 1859 óta ultamontán képviselő; 1844. az államminiszteri címet kapta.

Forrás: Pallas Nagylexikon