Nova-Scotia
(azelőtt New-Brunswick tartománnyal együtt Acadia), az
É.-amerikai brit Kanadának része, 54,146 km2 területtel. Az
Atlanti-oceánba nyuló, meredek szirtes martu sziget nagyrészt helgyes;
vulkánikus természetü, s erdőkkel sűrün benőtt területe termékeny s a
földmivelésre alkalmas, de alkosai inkább kereskedéssel, halászattal,
bányászattal (gazdag kőszén, vas- és arany-telepek) meg hajóépítéssel
foglalkoznak. N. klimája, ugyszintén faunája és flórája is egyezik
New-Brunswickével; lakosainak összes száma (1891) 450,396, köztük 122,000 kat.
(többnyire franciák) és 208,000 presbiterianus (skótok), meg körülbelül 1500
indus. A kereskedés főbb tárgyai: a halak (1892) 6,3 millió dollár értékben,
aztán halzsir, fa (88 millió láb) továbbá kőszén (1886. kivitel 16 millio
tonna). A tartomány élén az alkormányzó áll; a törvényhozó testület alsóházában
38 képviselő van, a felsőházat (Legislative Council) el akarják törölni. Állami
bevételek (1890) 661,541, kiadások 692,539, államadósság 1.358,118 dollár;
nyilvános iskoláit (1891) 47,875 tanuló látogatta. Fővárosa Halifax; egyéb
városok: Sydney (2426 lak.), Yarmouth (6089 lak.), Pictou (2998 lak.),
New-Glasgow (4100 lak.) és Lunenburg (4044 lak.). Első felfedezőjének Cabot
Sebestyént tartják; mivel az angolok kezdetben N.-t elhanyagolták, 1604.
franciák telepedtek oda, de már 1613. elűzettek. 1652-54. ismét a franciáké
volt, kiktől, noha a brédai szerződésben lemondtak róla, New-England lakói újra
visszafoglalták N.-t, mire aztán az utrechti békében (1713) Franciaország
végleg lemondott minden igényéről.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|